Húsvét hetének péntekjén a zsolozsma imádság olvasmányos imaórájának első olvasmányában Szent Péter apostol első leveléből olvastunk egy részletet: „Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek. Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Pét 4,11) Ezen sorokat éppen azon a napon imádkoztuk, amikor egykori plébánosomnak, Szinovátz Györgynek a temetése volt. Visszagondoltam a közös évekre, s e sorok eszembe juttatták szülőfalumban, Krasznabélteken bemutatott szentmiséjének egyik gondolatát: „Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek, de igyekezni fogok rászolgálni a béremre”. Rászolgált valóban elszántságával, erejével, ügyességével, szembe mert nézni az eredménytelenséggel és vállalta az újrakezdés kockázatát.
Néhány személyes emlék, melyek elkísértek, amelyek ma is tanítanak. Elszánt volt és tele lelkesedéssel, mint fiatal pap, s az első hittanórán mondta, hogy a fiúknak ministrálni kell menni. Magamban – akkor nyolc-kilenc éves gyerekként – elgondoltam, ha kell, akkor kell. Próbáljuk ki, mi lesz, hiszen barátaimmal ellentétben nem szerettem az oltár körül forogni. De Plébánosom megszerettette velem… ugyanígy a könyvek és az olvasás szeretetét. Ma is fülembe cseng: „A könyvek nem azért vannak, hogy a polcon a por belepje őket, hanem azért, hogy olvassuk, s ha már nincs szükségünk rá, akkor ajándékozzuk tovább”. Gimnazista voltam már, amikor a ministrálást, főleg a köznapiakat hanyagolni kezdtem. Egy nyári napon találkozásunkkor megkérdezte: „Szoktad hallani, hogy este harangoznak?” „Igen” feleltem. „És mire szoktál gondolni?” – „Arra, hogy szentmise lesz a templomban…” – „És?…” jött a kérdés egy bátorító tekintettel. – „Na jó, este ott leszek” – és újrakezdtem a szolgálatot az oltár körül…
Plébániatemplomunkat kívül-belül renováltatta. Több éves munka, amíg megszépül a kicsinek mondható, Szent László király tiszteletére szentelt plébániatemplom. Megáldása előtti napokban villámlott, s a templom tornyán lévő villámhárító nem tudta jól levezetni a feszültséget. A tornyon lévő kereszt leszakadt, az elvégzett munkálatok sérültek, de hamar szembenézett a károkkal, és újra kezdődtek a munkálatok. Ma is magam előtt látom, milyen felemelő volt az a köznapi szentmise, amikor a templomhajóban az oltár előtt felállították a nagy keresztet, amely a templomtorony tetejére került, mint a kitartásnak, helytállásnak a gyümölcse. De nem csak templomot renováltatott, igazán igyekezett azon pontosságával, rövid frappáns prédikációival, imádságos lelkületével a lelkekből is templomot építeni, a templomot lélekkel megtölteni. Néhány kép, filmkocka, amelyeket elraktároztam… akik kapcsolatban voltak György atyával, mindannyiunknak vannak.
Embernek, „vas-embernek” lenni nem könnyű, de megéri, mert tud bízni a holnapi napban, számára nincs lehetetlen, az isteni kegyelemmel egyesülve és azt kihasználva. Az igazán szép és nemes emlékeket nem kell lefényképezni, úgyis megmaradnak. Figyelmes tekintete tudom végig kísérte az életutamat. Köszönet és hála a kellő időben elhangzott apró, de nagyon fontos mondatokért, gesztusokért. Mindezért és életed szolgálatáért jutalmad az a korona legyen, amelyet a fölséges és dicsőséges Úr ad neked, akit szolgáltál és hirdettél.
A Hit-Tér című műsor 2013. április 11. adásban többek között a következőket mondta Gyuri atya: „Ne csak egy napja legyen az évnek, amikor azt mondom feltámadt Krisztus, hanem életem minden napján az én életpéldámmal igazoljam azt. Valóban, én hiszem a test feltámadását, én hiszem az örök életet. Higgyék ezt Önök is, és akkor meglátják az élet szebb, az élet biztatóbb, az élet elviselhetőbb lesz, ha a „finish” vonal után ott van, ez már az örök élet birodalma, az Önöké és az enyém!”
Temetésén az érvényben lévő kijárási tilalom miatt nem tudtunk részt venni. Elgondolkoztam, mi az én ajándékom most egykori plébánosomnak, s amit adhatok az az ima, és felszentelt papként, amelyhez igen nagy köze volt, szentmise felajánlása. Elhunyt szeretteinkkel a liturgiában találkozunk igazán, amelyben élők és a már elhunytak Krisztus köré gyűlünk, aki által van üdvösségünk és örök életünk.
Urbán Erik OFM
