Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Ma majdnem Kárpátaljáig mentünk, Csedregen álltunk meg, ahol Szmutku Melit, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának mesteris hallgatóját kérdeztük (az online órák szünetében).
1. Mi jót hozott az életedbe a vesztegzár?
A vesztegzár szó hallatán valami negatív dolog juthat eszünkbe, azonban ki kell emelnünk a jelenlegi állapotunkkal kapcsolatban azt, hogy a vesztegzár nemcsak bezár valahova, hanem összezár valakikkel és megajándékoz minket olyan idővel, amit Istennel vagy a szeretteinkkel tölthetünk. Az utóbbi két félévem egyetemi tanulmányaim során igen mozgalmas volt, a vesztegzár azonban megtaníthat arra, hogy kissé lelassuljak a nagy forgatagban, tekintetemet befelé, önmagamra is ráirányítsam és fölfelé is tekintsek. A vesztegzár alatt úgy érzem, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy többet foglalkozzak számomra kedves emberekkel, több időm legyen a gondolataimat is elrendezni és kicsit a jövőbe tekinteni. Ugyanakkor minden tevékenységemhez Istent is segítségül hívom, ami megkönnyíti elviselni a bezártság időszakát. A fizikai bezártság számomra egyfajta lelki nyitottságot eredményezett Isten és a közeli környezetemben élőkkel kapcsolatban.
2. Mi egy mostani hétköznapod legkiemelkedőbb eseménye?
Mivel falusi környezetben nevelkedtem és élek, ezért minden bezártságban töltött nap ajándék számomra olyan szempontból, hogy bár bezárva vagyok, mégis ki tudok menni a kertbe, az udvarra. Ezt tehát nem élem meg feltétlen bezártságként, de mégis azt érzem, hogy a napom legkiemelkedőbb eseménye, ha kint lehetek, ha kimehetek a szabadba, egyszerűen csak érezni, hogy rám süt a nap vagy ahogy a szél kicsit megcsipdesi az arcom. Úgy gondolom, hogy örülnöm kell és gyönyörködnöm a teremtett világ szépségében, amíg csak lehet. Isten a természetet csodálatos ajándékként bízta az emberre, így minden szabadban töltött perc is ajándék, különösen most.
3. Mit sajnálsz, hogy nem tettél meg a járvány „kitörése” előtt?
Azt hiszem, ebből lajstromot készíthetnék. Amit viszont kiemelnék, hogy szerettem volna néhány olyan barátommal találkozni, akikkel valószínű, hogy az egyetem befejezése után már kevésbé lesz lehetőségem találkozni és beszélgetni. A személyes találkozások és beszélgetések a járvány előtt mindig is fontos részei voltak a mindennapjaimnak, az online szféra valamilyen szinten pótolja ezeket, de mégsem az igazi, a személyes beszélgetésekben érzi az ember a közelséget kézzelfoghatóbb módon is.
4. Mi a legutóbbi hála-morzsád?
Akármilyen nehézségek közepette is van a világunk, úgy gondolom, hogy az apró örömöket meg lehet ebben a keserves helyzetben is találni. Azért vagyok leginkább hálás, hogy ez a bezártságban töltött időszak nem degradálja az emberi kapcsolataimat sem az itthoni, sem a távolabbi emberekkel, sőt úgy érzem, hogy megerősíti őket. Örülök annak, és köszönöm a jó Istennek, hogy a kétségbeesés nem tántorított el az Őbele vetett hittől, nap mint nap erősíti azt, és emellett úgy tudok dolgozni, tevékenykedni, hogy a vírus-probléma nem ijeszt meg.
5. Mitől félsz, amikor félsz?
Leginkább attól félek, hogy rengeteg időt kapok ajándékba, és azt nem tudom majd kellőképpen beosztani és halogatni fogom a fontos dolgokat. Ez most különösen erőteljes félelmem, hiszen szakdolgozat-írás közben vagyok. A mostani bezártság olyan számomra, mintha egy halom időt nyernék, és így sok minden várhat. Arra kérem mindig Istent, hogy adjon kellő érzéket arra, hogy jól és produktív dolgokra osszam be az időm és ebből a vele való foglalkozás, a Szentírásolvasás és az ima sem maradjon ki.
6. Mi volt az idei húsvét legszebb pillanata számodra?
Az idei húsvét másképp telt, mint ahogy szokott, de ebben is meg kellett találni a maga szépségét. Számomra a húsvét legszebb pillanata az volt, amikor leültünk közösen az asztalhoz és megszenteltük itthon az eledeleket abban a reményben, hogy jövőre ezeket elvihetjük a templomba és kértük a jó Isten kegyelmét, hogy adja meg, hogy mindenkinek terített asztala legyen a legfényesebb ünnepben.
7. Mit vársz, mit szeretnél a járvány megszűnése után önmagadtól, a környezetedtől, a világtól?
Azt remélem, hogy a járvány közben és után felismerjük, hogy kizsigereltük a bolygónkat, és megtanulunk mértékletesek lenni, felismerjük, hogy a bolygónk kapacitása véges, így tudatosabban fogjuk felhasználni az erőforrásainkat. Emellett abban reménykedem, hogy az emberek egymáshoz való viszonyulásában is történni fog némi változás pozitív irányba. Személy szerint nagyon szeretném, ha a járvány megszűnése után visszatérne az élet templomainkba, újra mindenki részt vehetne a szertartásokon és zengene a templom az énekektől.
+1. Mit kérdeznél most a feltámadt Jézustól, ha találkoznál vele?
Nem kérdeznék, inkább valamit kérnék a feltámadt Jézustól: adjon megfelelő érzéket nekünk, hogy felismerjük egymásban az értéket, a gazdagságot és megfelelő erőt bármilyen akadály leküzdéséhez. Adja meg számunkra a felismerést, hogy ebben a nehéz időszakban is az Ő segítsége által találjunk értelmet a mindennapjainknak!
