Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! A Nagykárolyban élő és az ottani gyermekotthonukban szolgáló piarista nővért, Tóth Borbálát Serbán Mária kérdezte.
1. Mi jót hozott az életébe a vesztegzár?
Tanulok jobban, többet imádkozni és főzni.
2. Mi egy mostani hétköznapja legkiemelkedőbb eseménye?
Amikor mosolygós arcot látok.
3. Mit sajnál, hogy nem tett meg a járvány „kitörése” előtt?
Ami azelőtt volt már a múlté. De nagyon jó lenne már újra az erdőt járni, kirándulni!
4. Mi a legutóbbi hála-morzsája?
Hála Istennek, nem történt nagy baj, amikor legutóbb biciklivel elesett az egyik kislányom.
5. Mitől fél, amikor fél?
Hogy elfelejthetem, van kinek és miért hálásnak lennem.
6. Mi volt az idei húsvét legszebb pillanata Bori nővér számára?
Az azonosulás. Hadd idézzek ehhez egy gondolatot, amit húsvét hajnalán kaptam: „minden üres… utcák, templomok, gyárak… és még Jézus sírja is, s ez a legfontosabb”.
7. Mit vár, mit szeretne a járvány megszűnése után önmagától, a környezetétől, a világtól?
Kezdjünk el azok szerint az elhatározások, jó szándékok és letisztult értékek szerint élni, amelyek ebben a vészterhes időszakban kiforrtak bennünk.
+1. Mit kérdezne most a feltámadt Jézustól, ha találkozna vele?
Mi volt a kedvenc étele. De komolyabban belegondolva abba, hogy nap mint nap találkozom vele az Oltáriszentségben, igazán semmit, csak jó lenne egyszerűen és mindent elsöprően tele lenni örömmel a vele való találkozás okán.
