Félelem, elégedetlenség, kilátástalanság, felháborodottság… Sok minden kavarog emberi szívünkben és értelmünkben, ebben a „koronás” időszakban. De ha jól és alaposan böngészünk az Isten által teremtett kis szívünkben, lelkünkben, talán még a reményt is megtaláljuk. Mostanában a legtöbb ember, leggyakoribb témája a koronavírus. Sokan félnek, sokan felháborodnak, sokan nem hisznek a meglétében és hála Istennek nagyon sokan imádkoznak és remélnek. Miben kell remélnünk? Az új életben.
Húsvéti idő van. Az öröm, az ujjongás, az új remény és új élet kezdetének ideje. Nem szabad kétségbe esnünk, még ha nehéz időszakot is élünk. Mert ez az időszak és következménye bizonytalan, de egyvalami biztos: Jézus feltámadt és él. Testvér! Legalább annyira biztos az is, hogy engem, téged, mindannyiunkat, akik hiszünk és remélünk benne új életre fog támasztani. Ehhez nekünk is hozzá kell járulnunk, azzal, hogy feltétel nélkül bízunk benne, hogy nem hagyjuk az öröm lángját kialudni a szívünkben. Mert ezt az örömet, Tőle kaptuk. Akkor lesz új életünk, ha ma is merünk szeretni, ha a nehézségek közepette is mosollyal az arcunkon fordulunk embertársaink felé, vagyis ha ma is és még jobban sugározzuk Krisztust. Ez kell nekünk embereknek, hogy megízleljük az isteni öröm szépségét.
Vannak nagyon szép és tartalmas szövegű ifjúsági énekeink: „Csak Istenben bízz, én lelkem!/Mert Ő él, nagyobb mindennél!/Tenger tombol, zúg, süvít a szél,/Te emelsz fel a vihar fölé./Uralkodsz hullámok habjain, Szívem nem fél, benned remél.” Ne féljünk! Merjünk bízni, mert Isten él és mindennél nagyobb. Másokban is erősítsük a reményt és a jót a „viharok, és a habzó hullámok között.” Jézus szavai Lukács evangéliumából: „A jó ember szívének jó kincséből, jót hoz elő…” A mi szívünkben mi van most? Jó kincset tudunk elő hozni? Azért imádkozom, hogy minél többen, minél jobbat hozzunk felszínre. A legjobb, ha Isten jóságát, a feltámadt Jézus örömét tudjuk sugározni, mosollyal az arcunkon.
Barta Barnabás (mezőpetri plébános)
