Szent Jean-Gabriel Perboyre vincés misszionárius pap volt, Franciaországból érkezett Wuhanba, ahol 1840-ben vértanúhalált szenvedett. Egyik tanítványa, egy katekumen árulta el pénzért, miután elfogták, leláncolva tartották, kínozták, majd egy fakeresztre kötözték és végül ott fulladt meg a kereszten.
Anthony Clark Kína történelmét tanítja, és több időt töltött Wuhanban Perboyre életét tanulmányozva, valamint foglalkozott egy másik vincés pap mártír, Szent Francis Regis Clet életével is, aki szintén Wuhanban szenvedett mártírhalált a 19. században.
Clark a Catholic News Agencynek beszélt kutatásairól és Wuhan mártírjairól, akik mártírhaláluk jellege miatt különösen alkalmas közbenjárók lehetne éppen a koronavírusban megbetegedettek esetében.
“Perboyre és Clet megfulladt, azért haltak meg, mert nem kaptak levegőt, ezért hát ők a legjobb közbenjárók ebben a betegségben. Perboyre esetében a hátát ütötték és arra kényszerítették, hogy törött üvegre térdeljen. Ő aztán tudta, mi a fizikai szenvedés, és ezért jó közbenjáró és vigasztaló a jelenlegi járvány áldozatai számára” – magyarázta Clark.
Wuhan ma a koronavírus járvány kitörésének helyeként híresült el, valamikor ez volt a katolikus misszionáriusok központja, akik katolikus kórházat alapítottak a városban. A wuhani központi kórház előtt, ahol dr. Li Wenliang, az orvos, aki a koronavírusjárványra a figyelmet felhívta, meghalt, az olasz misszionárius pap, Eustachius Zanoli, szobra áll. A mellszobor alatt egy táblán kínai és angol felirat, szövege: Az olaszországi monsignor Eustachius Zanoli volt az első római katolikus püspök Kelet-Hubeiben. 1886-ban meghívta ide azokat az irgalmas nővéreket, akikre rábízta az 1880-ban Hankouban alapított kórházat, ahol a nővérek szociális ellátást biztosítottak. A kórház képezi az alapját az 1955-ben Wuhanban megalapított 2. számú kürházat, amelyből aztán a jelenlegi wuhani központi kórház 1999-ben megalakult.
Egy másik koronavírus központként működő közeli kórházat Wuhan tartományban 1926-ban ferences missziósok alapítottak Hankou városában. Nevét az olasz Pascal Angelicus Melotto (1864-1923) – kínai nevén Mei Zhanchun – ferences szerzetesről kapta, aki szintén vértanúhalált szenvedett: elrabolták majd egy mérgezett golyóval hasba lőtték 1923-ban. “Boldog vagyok, hogy a kínaiakért halok meg. Kínában a kínaiakért éltem, és most boldogan halok meg értük” – mondta halálakor.
A Mei atya emlékét őrző katolikus kórházban ferences nővérek dolgoztak mindaddig, míg a kommunista forradalom után, 1952-ben ki nem tiltották őket az országból.
“A katolikus közösség sokat szenvedett a kulturális forradalmat követően Mao uralma alatt, akkoriban elrejtették mártírjaik, Szent Perboyre és Clet síremlékét, hogy így óvják, mert e két szent tisztelete nagyon erős és jelenvaló a közösségben” – magyarázta Clark.
“Amikor ott jártam, meglátogattam a szemináriumot, ahol ma látható helyen ott vannak a síremlékek, és nagy tiszteletnek örvendenek; Wuhan katolikusai eucharisztia-tisztelők, és különösen büszkék a két vincésre, akik értük haltak meg.” A 19. században sok misszionárius érkezett Kínába, jól tudták, hogy sose térnek onnan haza. Szent Perboyre egy levelében írta Kínából: “Nem tudom, mi vár rám azon az úton, ami megnyílik előttem, kétségtelenül a kereszt, ami a misszionárius mindennapi kenyere. Mit kívánhatunk magunknak, jobbat, amikor a keresztre feszített Istent hirdetjük?”
Perboyre földi maradványait Párizsba vitték a vincés anyaházba. Ma a sírja ugyanannak a templomnak egy mellékkápolnájában található, ahol Páli Szent Vince érintetlen holtteste is látható. Clark rámutatott, hogy Perboyre-t Lisieux-i Kis Szent Teréz is tisztelte, imakönyvében volt egy neki szentelt kis kártya.
Amikor Perboyre-t szentté avatták 1996-ban, Szent II. János Pál azt mondta: “Azokon az utcákon, ahová küldték, megtalálta Krisztus keresztjét. Az Úr követésében naponta gyakorolva az alázatosságot és szelídséget, teljesen azonosult Krisztussal… Miután elítélték és megkínozták, megdöbbentően hasonló szenvedéseken ment át, mint Krisztus a keresztúton, és halála is nagyon hasonló volt az ő kereszthalálához.”
Szent Francis Regis Clet-et II. János Pál pápa 2000 októberében avatta szentté 33 másik misszionáriussal együtt, és 87 kínai katolikussal, akiket a Qing dinasztia (1644-1911) idején végeztek ki.
Akkor Michael Fu Tieshan, a kínai állami egyház vezetője a szentté avatást „nyilvános megaláztatásnak” nevezte. Ő volt az első „hazafias” püspök, aki pontosan Wuhanból származott, és akit a kommunista vezetés nevezett ki 1958-ban.
A mai wuhani katolikusok különösen is tisztelik Szent Ferencet, a bűnbánat szentségét kiemelt módon gyakorolják. Ugyanis hosszú sorok állnak azon gyóntatószékek előtt, ahol a hiteles, valódi egyházhoz hű papok gyóntatnak, és ez gyönyörű tanúságtétel, mondta el szemtanúként Clark. Hozzátette: ritkák az olyan templom, ahol ne lenne Szent Ferenc szobor. A hitbeli elkötelezettséget az üldözés csak erősítette.
Forrás: CNA
Fordította és szerkesztette Bodó Márta
