Irgalmasság vasárnapjának számos lengyel kötődése van. Szent II. János Pál pápa még Krakkó érsekeként 1965-ben kezdeményezte Fausztina Kowalska boldoggá avatását, majd 1993. április 18-án, húsvét második vasárnapján boldoggá avatta Fausztina nővért. A szentté avatás hét évvel később, 2000. április 30-án, ismét húsvét második vasárnapján történt. Ekkor hirdette ki a pápa a világ számára az Isteni irgalmasság ünnepét e szavakkal: „húsvét második vasárnapja ettől kezdve az egész egyházban az Isteni irgalmasság vasárnapja nevet viseli.”
Marian Waligóra pálos szerzetest, a częstochowai Jasna Góra-i pálos kolostor házfőnökét kérdeztük az ünnep kapcsán.
Húsz éve ünnepeljük a húsvét utáni első vasárnapot az Isteni irgalmasság vasárnapjaként. Mit jelent fehérvasárnap a „fehér barátok” számára?
Ez a kérdése rádöbbentett arra, hogy már eltelt 20 év az Isteni irgalmasság ünnepének kihirdetése óta. Egyrészt tehát elmúlt 20 év, másrészt az az érzésem, mintha mindig is ünnepeltük volna. Ez az érzés nekem azt jelenti, hogy a szívemet, de még inkább általánosságban, az ember szívét Isten irgalmába kell belemeríteni. Eme ünnep számomra annyira természetes és megszokott, hogy nehéz belegondolni abba, hogy „csak” 20 évvel ezelőtt született. Valójában nekem mint „fehér barátnak” a fehér vasárnap, az irgalmasság vasárnapja örömhír. Isten jóságának köszönhetően életemben minden lehetséges és a vele való együttműködésem olyan szép, öröm- és reményteli, olyan fehér és tiszta lehet, mint a Feltámadott ruhája, mint a pálos habitusom.
Az ünnep kihirdetése, 2000. április 30-án Fausztina nővér szentté avatásakor történt. Marian atya részt vett ezen az ünnepen? Mit jelentett a lengyel nép számára ez a nap, amikor a lengyel pápa „adott egy szentet” szeretett hazája számára?
2000. április 30-án lélekben vettem részt a szertartásokon. Jasna Górán voltam akkor. De pontosan emlékszem arra a napra. Azért is áll közel hozzám, mert amikor pálos kispap voltam, Krakkóban tanultam és gyakran meglátogattam az Irgalmasság Nővéreinek kolostorát, a „Jézusom, bízom benned” képet őrző kápolnát, azt a helyet, ahol Fausztina nővér élt, ahol megmutatta nekünk Isten irgalmasságának nagyságát. Szent Fausztina nővér magának Istennek az ajándéka számunkra. Életének egyszerűsége, a szerzetesi hivatása megélésének a módja mindig inspirált, különösen abban az önfelajánlásban, ahogy Istennek feltétel nélkül átadta magát. Ugyanakkor hazánknak, Lengyelországnak azért is rendkívüli szentje, mert megmutatja nekünk, mennyire szükségünk van erre az önátadásra, az Isten iránti engedelmességre életünk minden területén. Ha ezt jól megértjük, akkor ez a hozzáállás gyümölcsöző lesz az egész társadalom számára. Pontosan úgy, ahogy gyümölcsözővé vált Fausztina nővér egyszerű, rejtett, klauzúrán belüli élete. Ahogy szeretjük mondogatni, „Isten irgalmasságának a titkárnője” volt, ez olyan jelzés számunkra, mely segít megérteni: ahogy ő, úgy mi is lehetünk Isten művének, irgalmas szeretetének közvetítői.
Hogyan él Isten irgalmasságának tisztelete Lengyelországban? Valószínűleg a krakkói kegyhely sem látogatható most… Mi lehet a legaktuálisabb üzenete az irgalmasság vasárnapjának így, 2020-ban, a világjárvány idején?
A „Jézusom, bízom benned” fohász mindannyiunkhoz nagyon közel áll, 15 órakor sok lengyel katolikus rádió imádkozza az Isteni irgalmasság rózsafüzérét. Ez az óra Lengyelországban nagyon sok ember napi életébe mélyen belevésődött.
Van nálunk is, Jasna Górán Isteni irgalmasság-kápolna. Itt a hívek összegyűlnek az Isteni irgalmasság rózsafüzérének imádkozására, az Istenanya kegyképének, gondoskodó tekintetének közelében, hogy a karjaiban lévő irgalmas Fia elé terjesszék kéréseiket. Nagyon szép szokás ez.
Most, a járvány idején egész Lengyelország lélekben fog elzarándokolni a krakkói Isten Irgalmasság-kegyhelyre… ami fájdalmas időszak számunkra, de bízom benne, hogy jó gyümölcsei lesznek. Mi, Częstochowában 15 órakor édesanyánk és királynőnk, a Fekete Madonna kegyképe előtt fogjuk elimádkozni az Isteni irgalmasság rózsafüzérét.
Ez nálunk hagyomány, hogy évről-évre ezen a napon a zarándokaink és azok, akik Krakkóban vannak, imádságban összekapcsolódunk. Most is ugyanúgy lesz. Bár a körülmények nagyon nehezek, de hála a médiának, internetnek, fogjuk tartani a lelki kapcsolatot egész Lengyelországgal és a világgal.
A világnak szüksége van Isten irgalmasságára! Nemcsak azért, mert tehetetlennek érezzük magunkat a koronavírus járványával szemben, hanem elsősorban azért, mert a bűnnek a járványában vagyunk! Ez az Isten nélküli életmódot, jelenlétének figyelmen kívül hagyását vagy akár az őt gúnyolódó életmódot jelenti. Sajnos még most is, amikor a világ sorsa annyira nehéz, úgy tűnik még ennek ellenére sem tűnt fel számára!
A betegségtől való félelem valamilyen módon arra késztet-e bennünket, hogy elgondolkodjunk, vajon a megtérés felé haladunk-e?
Szent II. János Pál pápa születésének 100. évfordulójának megünneplésébe mennyire „szólt közbe” a pandémia, hogyan sikerül majd mégis megünnepelni ezt a napot? Ugyanakkor a Krakkói Ifjúsági Világtalálkozónak mindketten – Fausztina nővér és János Pál pápa is – védőszentjei voltak. Milyen kép él ma róluk – elsősorban a fiatalok körében? És miben lehetnek ők ketten leginkább közbenjárói világunknak ezekben a nehéz időkben?
Szent II. János Pál pápa és Szent Fausztina nővér egyszerűen szólva Isten emberei voltak! Az ilyen emberek életének a tanúságtétele a legvonzóbb! Ami bennünk, az él a fiatalok szívében is, II. János Pál pápa hiteles hite és az ebből fakadó szeretete az emberek iránt. Ezért szerettem őt, amikor fiatal voltam. Ezért igyekeztem mindig jelen lenni, amikor szentmisét mutatott be és találkozott velünk Lengyelországban.
Fausztina nővérben a mélységes szerzetesi élete, Istenben való elrejtettsége, és hősies engedelmessége Istennek ragadott magával. Ezen a lelki alapon született meg az egész világ számára az irgalmasság rendkívüli üzenete. Az ilyen életek, mint II. János Pál pápáé és Fausztina nővéré, valóban inspirálóak tudnak lenni!
Czestochowában hogyan élik meg most a járvány miatt kialakult helyzetet?
A częstochowai kegyhely, Jasna Góra a járvány idején teljesen kihalt. Az állami előírásoknak megfelelően kevés ember tud templomba menni. Az imádságos programokat az interneten, a lengyel televízió speciális csatornáján keresztül közvetítjük – az emberek lelkileg zarándokolnak el a lelki fővárosba. A statisztikai adatok szerint milliók kapcsolódnak be közvetítéseinkbe. Szükségük van Mária segítségére, oltalmára, vigaszára.
Mi, szerzetesek, éljük a normális napi közösségi életünk ritmusát, imádságainkban az egész világot átöleljük. Kivételes helyzet ez. De talán éppen erre a csendre van szükségünk, egy ilyen hallgatásra.
Emberileg nézve nem akarom, hogy a kolostor, amely máskor tele volt a zarándokok szívverésével, most kiürüljön. De a hit szemén keresztül tekintve tudom, hogy ezt az időt el kell fogadni és meg kell benne keresni a mélyebb értelmet.
Újra szükségem van a „Jézusom, bízom benned” fohászra és hogy Máriával együtt odaálljak Jézus mellé. Ki akarok tartani az Úr mellett az én „Fiat” szavammal (Fiat voluntas tua, azaz: legyen meg a te akaratod, a Miatyánk kérése, szerk. megj.). Derűs és engedelmes szívvel szeretnék megmaradni abban a hivatásban, amit az Úr adott nekem.
Marian Waligóra 1966-ban született, 1987-ben lépett a pálos rendbe, 1993-ban tett örökfogadalmat, 1994-ben szentelték pappá Częstochowában, a Jasna Góra-i pálos kegyhelyen. Már fiatal szerzetesként elkezdett magyarul tanulni, hogy könnyebben tudja majd tartani a kapcsolatot a magyarországi pálosokkal. Pappá szentelése után újmisésként Magyarországra, a pécsi pálos kolostorba került, ott mélyítette el a magyar nyelv ismeretét. Pécsi tartózkodását követően a pálos rend központjába, a lengyelek nemzeti kegyhelyére, a częstochowai, a Jasna Góra-i pálos kolostorba helyezték, 2014-től ennek a száz pálos szerzetesből álló közösségnek a házfőnöke. Különös figyelmet szentel a magyar zarándokoknak, mindig hívja, várja, nagy szeretettel fogadja őket Częstochowában, a Jasna Górán, amely azon túl, hogy Lengyelország nemzeti kegyhelye – ahogy emlegetni szokták: „Lengyelország szíve” –, a világ egyik legjelentősebb zarándokhelye. Az ifjúság évében, 2018-ban Marian Waligóra volt a csíksomlyói pünkösdi fogadalmi búcsús szentmise szónoka.
Kérdezett Serbán Mária és Fábián Róbert
