„Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el – mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa?” Talán sokaknak ismerős a történet nem csupán a Karinthy novellából, hanem saját tapasztalatból is. Amikor az elemista gyermeked vidáman nem csak helyet szorít neked az íróasztal mellett, de felszabadultan átengedi a felelősségét is a házi feladat megoldásánál. Ilyenkor előfordulhat, hogy halvány fogalmad sincs, hogy mik azok az aránypárok, melyek a külső és melyek a belső tagok, arról meg végképp nincs, hogy ezek a tagok egyenesen vagy fordítottan viszonyulnak egymáshoz. Pedig tényleg valahol ekkor kezdett anno igazán érdekes lenni a matek, csak valamiért nem mindig sikerült kapcsolatba hozni az élettel, mármint azzal a felismeréssel, hogy tulajdonképpen minden matek: a zene, a költészet, a nyelvtan, a csillagászat… Sőt még az Úr Jézus is a mennyei Atya kicsit ugyan furcsa, de életszerű matematikájáról beszélt, mely szerint érdemes a kilencvenkilencet otthagyni egyért, két fillér többet ér sok száz dénárnál, és hogy a csupán az este hűvösében dolgozók is ugyanannyit kapnak, mint akik a nap terhét hordozták.
Karinthy történetében az édesapa kínkeserves próbálkozását a házi feladat megoldásán felülírja annak a palástolása, hogy ehhez a számtanpéldához bizony ő már kevés, hogy el kéne ismernie, már nem ő a mindent tudó, a mindenhez is értő szülő. Kissé felszabadultan döbben rá, hogy sok-sok évvel ezelőtt, ugyanezen számtanpélda fölött könyököltek tanácstalanul az ő édesapjával, aki szintén egy kiosztott taslival hárította el magáról a felelősséget, hogy leplezze kudarcát az aránypárok és fordított viszonyulások útvesztőjében. A néhai édesapa már régen eltávozott oda, ahová mindannyian tartunk, és ahol egészen mindegy, hogy hány nap alatt ég el kilenc köbméter bükkfa, és hatvan-hetven év.
A karantén idején is újra hangsúlyos lett a matematika az életünkben. Próbáljuk kiszámolni, hogy mi jósolható meg, vagy mi valószínűsíthető, mindenekelőtt azzal kapcsolatban, ami a járvány lecsengését illeti. Próbáljuk követni a számadatokat: egy nap alatt ennyi fertőzött, az elmúlt héten így alakultak a számadatok, ebből az valószínűsíthető, az következik, hogy…
Az egyik ismerősöm meséli, hogy mióta nem a járvánnyal kapcsolatos hírek olvasásával indítja a napi rutinját, megváltozott az élete, felszabadult. Persze, attól a járvány tombol és alakul, de őbenne valami megváltozott, helyére került ezáltal. Mert az élet alakul is olyanná – ahogy mondja –, amilyennek én azt látom vagy éppen látni szeretném.
Azt, hogy ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el – mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa – egy kis erőfeszítéssel és segítő szándékkal valahogy csak sikerül kiköböznünk. És a karanténban különösen fontos odaülni a gyermekek mellé olyankor is, amikor nincs szükségük segítségre, de talán szívesen mesélnének nekünk a felfedezéseikről, új ismereteikről. A statisztikák és jóslások percnyi pontos frissítéseinek ismeretével azonban nem sokra megyünk. Valamilyen másfajta előrejelzésre, a jó Istennek ama számokon túli matematikájára lenne most még inkább szükségünk.
Takó István (kolozsvári egyetemi lelkész, plébános)
