- A világ ura mindig arról akar meggyőzni, hogy ő az én életem ura. Mintha csak tőle függne az életem, a jelenem és a jövőm. A múltról – szerinte – nem is kell tudni… csak a jelenem és a jövőm lehet érdekes, a boldogságom és a boldogtalanságom.
- A világ ura bennem az ő színes káprázataival ujjongást és szomorúságot, félelmet és vágyakozást akar kelteni. Mintha csak ő tudna igazán boldoggá, vagy boldogtalanná tenni. Azt akarja, hogy látva a történéseket kétségbeessek és reszkessek, hogy másoktól elforduljak és csak a magam dolgaiért aggódjak.
- Én nem vagyok ennek a világnak a része. E világban élek ugyan, de úgy, mint aki nem e világhoz tartozik. Tehát a világ nem jelenthet számomra igazi veszélyt… de még igazi biztonságot sem ajándékozhat nekem.
- Én az élet Urához tartozok és akarok tartozni. Ezért nyugodtan állok a világgal szemben, lélekben távol maradva azoktól a veszedelmektől, amelyek nem méltók hozzám.
- Veszedelmek… Két nagy veszedelem van: a félelem és a közönyösség. Félelem… látva az értelmetlenségnek a mindent elnyeléssel fenyegető sötét szakadékát, az örök sötétség fenyegető veszedelmét… Közönyösség… amikor minden mindegy, semmi sem fontos, és nincs cél, melyért érdemes küzdeni… csak a tespedés, a nem törődés és a felelőtlenség…
- Istent kereső vándor lélek vagyok! Az Úr kegyelméből elkerülöm azokat a gondolatokat, érzéseket, vágyakat, cselekedeteket, amelyek hozzám, mint Istent kereső zarándok lélekhez nem méltóak.
- Nem csak a törékeny világot látom, hanem az Urat, aki megóv a világ keltette félelem és közönyösségbe való örök elmerüléstől. Ezért így kiáltok hozzá: Ments meg a félelemtől és a közönyösségtől!
- Uram, beléd kapaszkodok! Különösen most, a válság idején te ments meg a félelemtől és a közönyösségtől! Ne engedd, hogy úrrá legyen rajtam a félelem és a közönyösség! Ne engedd, hogy megbénítson az elveszettség rémülete, vagy a nem törődés, a kényelmes lustaság lelkülete!
- Kelts bennem, Uram, vágyat, hogy megtaláljam a hozzád vezető utat, és hogy csak beléd kapaszkodjam! A te arcodat keresem, ó élet Ura!
Fr. Laczkó-Dávid Anaklét OFM