Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Ma Balla Lóránt, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum magyar irodalomtanára válaszol kérdéseinkre.
1. Mi jót hozott az életedbe a vesztegzár?
Minden területen fejlődést jelent a vesztegzár. Több odafigyelés Istenre – olyan ez az időszak, mint egy jó lelkigyakorlat. Mélyebb önismeret és társismeret – napi beszélgetés szeretteimmel. Fejlődés tanári hivatásomban – megtanultam a Google Tanterem és a Google Meet használatát. A vidéki élet, a természet nagymértékű felértékelődése – a kertészkedés, a virágzó fák, a veteményezés feltöltenek. Ugyanakkor a fejlődéshez párosul a lelassulás – sehová nem kell rohanni, nem kell semmit elsietni. Jó időszak ez a türelem gyakorlására és az elmélkedésre.
2. Mi egy mostani hétköznapod legkiemelkedőbb eseménye, pillanata?
Ébredés után sokkal nagyobb a hála bennem Isten felé, hogy felébredhettem, egészséges vagyok. Két fontos tartópillére van a napjaimnak és önmagamnak: Isten és a szeretteim. Az egyik legkiemelkedőbb esemény az, amikor beszélgethetek családtagjaimmal és barátaimmal – elmesélik a napjaikat, élményeiket, félelmeiket, és vigasztaljuk egymást…
A másik legkiemelkedőbb pillanat az, hogy van idő lelki olvasmányokra. Naponta előkerül az evangélium és hozzá kapcsolódó gondolat, ima (e-mailen kapom naponta), A szentek élete (olyan szentek életét olvasom el, akik különféle járványok, betegségek idején közbenjártak Istennél és segítettek) és Homa Ildikó Evangéliumi Lélektan – Önismeret mindenkinek című kötete. Most Andrea Tornielli Ferenc pápa élete, eszméi, szavai c. könyvét olvasom, amely segít meglátni napjaink legnagyobb problémáit és egyben kiváló útmutatás az élethez… Sikerült YouTube-on végig követnem a Tihanyi Apátság lelki napját, amely kiváló lelkigyakorlatos előkészület volt a húsvétra…
3. Mit sajnálsz, hogy nem tettél tett meg a járvány „kitörése” előtt?
Azt sajnálom, hogy kevesebb időt szántam a főparancs három tartóoszlopára: Isten, embertárs és önmagam. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mk 12,30-31). Az elmúlt időszakban nagyon sokszor visszhangzott a fejemben a cserkészek jelmondata is: Isten, haza és embertárs szolgálata. Ezeknek az egyensúlyára több figyelmet kellett volna szentelnem.
4. Mi a legutóbbi hála-morzsád?
Hálás vagyok azért, hogy a családtagjaim, a szeretteim, a barátaim egészségesek, otthon és biztonságban vannak, és a „kütyük világa” lehetővé teszi velük a mindennapos kommunikációt. Ugyanakkor hálás vagyok, hogy mindnyájan hittel, bizalommal tekintenek Istenre és társalognak vele, még ha néha nehezen is sikerül.
5. Mitől félsz, amikor félsz?
A legjobban attól félek, hogy valaki megbetegszik a járvány miatt, a távolság miatt nem fogok tudni segíteni, mellette lenni, és elveszítem. Az idén hamvazószerdára esett a születésnapom. Nagyon sokszor eszembe jut a mondat: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” Nagyon nehéz ezt megtapasztalni most a világban. Félek, amikor ezt tudatosítani kell. Nagyon sokat segített ebben Homa Ildikó említett könyve. Megtanultam, hogy félni normális és kell is. A szorongástól és a pániktól kell óvakodni. Azért nem nézek és olvasok híreket, mert utóbbi kettőt ezek generálják bennem. A könyv szerint, ahol eltűnik a félelem, ott úrrá lesz a felületesség. Ijesztő, hogy a világunkban visszaszorult az istenfélelem és felületessé vált az Isten- és emberkapcsolat.
6. Mi a legnagyobb öröm, ami az eltelt 24 órában érte?
A legnagyobb élményt a vasárnap megünneplése jelentette. Megnéztük mindnyájan a Duna Televízióban a szentmisét, közösen megfőztük az ebédet és együtt ebédeltünk. A legnagyobb örömet az együttlét jelentette számomra
7. Mit vársz, mit szeretnél a járvány megszűnése után magadtól, a környezetedtől, a világtól?
Egyensúlyt kívánok Isten, haza, embertárs és önmagam között; több odafigyelést Istenre, egymásra, világra; az élet nagyobb fokú megbecsülését és értékelését; kellő félelmet, mert ahol van félelem, ott rend, alaposság és következetesség is van; a teremtett világ védelmét, szeretetét és a természet értékelését, amely út Isten és önmagunk megismeréséhez.
+1. Mit kérdeznél most a jó Istentől, ha összefutnátok a nappaliban?
Valószínűleg többen ösztönösen feltennénk a kérdést: Istenem, miért? De a jó Istent nem számonkérni kell. Meg kell tanulni hálát adni. Meg kell tanulni a mindennapi keresztet felvenni, hittel, bizalommal, szeretettel fordulni Isten és embertárs felé. Nagyböjt utolsó vasárnapján Lázár feltámasztásának történetét hallhattuk az evangéliumban. Márta nagy fájdalmában számonkéri Jézust: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” Ugyanakkor számonkérésében a hit is jelen van: „De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Komoly példa számunkra is. Tegyük Jézus elé gondjainkat, bármi legyen is az, nagy-nagy hittel bízzuk rá.
