- „Maradj otthon!” – hangzik ma szinte minden honnan. S akik mondják, azoknak igazuk van. Az emberi életét, az életünket akarják óvni, védeni. Tegyünk is eleget ennek a felhívásnak!
- Egy nagyobb város lakói között felmérést készítettek arról, hogy a különféle vallásfelekezetű családok között milyen százalékarányban vannak a válások. A felmérésből az derült ki, hogy az ortodox zsidó családoknál alig volt válás. Feltették a kérdést, hogy vajon miért? Megkérdezték azt is, hogy a hétvégi és a nagyobb ünnepeiket hogyan ünnepelik meg? Úgy, hogy mindenki otthon van, együtt van a család.
- Érdekes, mint hogy ha ma sokan büntetésként, rosszként élnék meg azt, hogy otthon kell maradni. Sokan szorongva, félelemmel és kényszerként élik meg az otthonlétet. Van, hogy egyeseket egyenesen beteggé tesz az otthonlét.
- Pedig mennyi áldás forrása lehetne az otthon maradás, az egymásra való odafigyelés, a beszélgetés, az együttlét. Mondhatnánk azt is, hogy „végre, megadatott ez a kegyelem”. Mert nem a dolgok a fontosak, hanem a másik, a személy. Nem a dolgok, az ügyek tesznek naggyá minket, hanem a csöndes odafigyelések, amelyek által egymás ajándékaivá lehetünk.
- Amikor Isten csöndben belépett az ember történelmébe, megajándékozta önmagával az emberiséget, akkor Mária otthon volt. Mária otthon volt, a helyén volt. Benne és általa Isten otthonra talált. Hol? Az ember szívében. Azon ember szívében, akit Isten már a teremtés kezdete előtt szeretett.
- Ha nem menekülnénk el otthonról, ha mindig a helyünkön lennénk, szebb és egészségesebb lenne az életünk… de nem csak, hanem az egész világ élete is.
- Isten Fia eljött hozzánk, szállást, otthon keresve bennünk. Isten vágyik arra, hogy velünk lehessen, hogy bennünk lehessen, és hogy általunk lehessen… „A világba jött, a világban volt… Tulajdonába jött… Ám akik befogadták, azoknak megadta, hogy Isten gyermekei legyenek.” (vö. Jn 1, 10-12)
- Otthon! Édes otthon! A helyünkön lenni… mily kegyelem és áldás lehetősége… és forrása!
Fr. Laczkó-Dávid Anaklét OFM