Negyven évvel ezelőtt, 1980. március 24-én halt mártírhalált Szent Óscar Romero, a Nemzetközi Karitász (Caritas Internationalis) védőszentje. San Salvador érsekét a hite miatti gyűlöletből gyilkolták meg, Ferenc pápa a halálát vértanúságnak nyilvánítva 2018. október 14-én Rómában szentté avatta. A mártír főpapra emlékezünk.
A Katolikus Karitász a vértanú érsekről (Szent Óscar Romero, 1917. augusztus 15. –1980. március 24.) a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő programjai közé tartozó karitászkonferencia szervezésével emlékezett volna meg március 24-én. A járvány miatt a rendezvényt a tervek szerint egy későbbi időpontban tartják meg. A Katolikus Karitász ezért most egy életéről szóló írással emlékezik meg San Salvador érsekéről, a szegények püspökeként emlegetett vértanúról.
A gyermek Romero először az asztalos szakmát kezdte el kitanulni, azonban a helyi polgármester bátorítására a San Miguelben működő kisszemináriumba jelentkezett. Teológiai tanulmányait San Salvadorban kezdte el, majd a római Gregoriana Pápai Egyetemen folytatta. 1942-ben Rómában szentelték pappá. Doktori tanulmányait püspöke kérésére megszakította, és 1943-ban visszatért Salvadorba. Hazaérkezése után plébánosi megbízatást kapott, majd pár hónapra rá püspöke titkárának fogadta San Miguelben. 23 évig dolgozott titkárként, és feladatai mellett ő szerkesztette egyházmegyéje hetilapját, továbbá széles körű lelkipásztori munkát végzett a székesegyház plébániáján.
1967-ben választották a salvadori püspöki konferencia titkárának. San Salvador segédpüspökének VI. Pál pápa nevezte ki, majd 1974-ben Santiago de Maria Egyházmegye megyéspüspökévé tette. 1977–ben lett San Salvador érseke.
San Salvadorban a függetlenség elnyerése után nem alakult ki erős demokratikus rendszer. Az időnként megtartott elnökválasztások ritkán voltak tisztességesek. Az ország jelentős földterületei néhány nagybirtokos család tulajdonában voltak, akik a helyzetükkel visszaélve olcsó munkaerőnek használták a nincstelen lakosságot, a megtermelt javakat pedig jelentős haszonnal exportálták. Az ebből fakadó társadalmi feszültség lázadó csoportok megalakulását eredményezte, amire az ország katonai vezetői terrorral reagáltak.
A mélyszegénység kérdése nemcsak Salvadorban, hanem egész Latin-Amerikában fontos megoldandó kérdéssé vált a katolikus egyház számára. A társadalmi elégedetlenség hangjai hamar eljutottak a munkájuk révén a szegényekkel és elnyomottakkal kapcsolatban lévő egyházi emberekhez. A papok körében egyre többen kezdtek el szimpatizálni a Dél-Amerikából indult úgynevezett felszabadítás teológiájával.
Ebben a társadalmi helyzetben nevezték ki San Salvador érsekévé Óscar Romerót. Az ország irányítói szívesen fogadták az új érseket, mivel eddigi tevékenysége során mind egyházi, mind politikai szempontból konzervatív beállítottságúnak mutatkozott.
Érseki beiktatásának évében nagyméretű tüntetéshullám rázta meg a hazáját. Az ország vezetése minden tiltakozással szemben keményen lépet fel, nem egyszer vérbe fojtva azokat. 1977. március 12-én megöltek egy jezsuita szerzetest, Rutilio Grande atyát, aki a szegények között végzett szociális munkát. A meggyilkolt pap Romero közeli, nagyra becsült barátja volt. Ettől kezdve az érsek igyekezett minden eszközt és lehetőséget megragadni, hogy a szegények és nincstelenek szószólója legyen, akik ennek a rendszernek a legkiszolgáltatottabb tagjai, szenvedői voltak.
Szentbeszédeiben folyamatosan felemelte a szavát az országot elnyomásban tartó katonaság és a halálbrigádok túlkapásai ellen. Beszédei az Egyház rádióján keresztül eljutottak mindenhová az országban. Jogsegélyszolgálatot indított, folyamatosan látogatta és bátorította a szorongattatásban élőket.
„Miközben világos, hogy az Egyházat üldöztetés érte az elmúlt három évben, még fontosabb, hogy tisztában legyünk annak okával. (…) Az üldöztetésre azért került sor, mert az Egyház védelmébe vette a szegényeket, közösséget vállalt a szegények sorsával.”
„Amikor az Egyház hallja az elnyomottak kiáltását, nem tehet mást, mint hogy megbélyegzi azokat a társadalmi struktúrákat, amelyek létrehozzák és állandósítják a nyomorúságot, amelyből e kiáltás fakad” – írta az érsek.
A tanítása nem politikai célokat szolgált, hanem az Egyház és a szegények szolgálatában élő püspök tanúságtétele volt.
„Mindannyiunknak készen kellene állnunk arra, hogy meghaljunk a hitünkért, még akkor is, ha az Úr nem adja meg ezt a kitüntetést. Odaadni az életet – ez nem csak azt jelenti, hogy megölnek; odaadni az életet azt jelenti: teljesíteni kötelességünket, csendben, imádságban, munkánk becsületes elvégzésével, a hétköznapi élet csendjében, lépésről lépésre odaadni az életet.”
1979-ben Szent II. János Pál pápa a látogatása során Romero érsek dokumentumokkal alátámasztott részletes beszámolót tartott a Szentatyának a hazájában történt gyilkosságokról, eltűnésekről, az emberi jogok megsértéséről. Egy évre rá pedig levelet küldött Jimmy Carter amerikai elnöknek, melyben megkérte, hogy az Egyesült Államok ne támogassa tovább fegyverrel a salvadori hadsereget, mert az csak az elnyomók hatalmát növeli.
1980 februárjában a nyilvánosság előtt beszélt arról, hogy halálos fenyegetések érték, hazáját azonban a felajánlott menedék ellenére sem kívánta elhagyni, mondván, inkább vállalja a veszélyt, mintsem a népét magára hagyja.
1980 március 23-án közvetlenül a rendfenntartókhoz intézte prédikációját: „Testvérek, ti népünkhöz tartoztok! Saját testvéreiteket ölitek meg a földművesek között! Egy ember parancsolhatja nektek, hogy öljetek, de Isten törvényének kellene győzni bennetek, mely azt parancsolja: »Ne ölj!« Egy katona sem köteles olyan parancsnak engedelmeskedni, mely ellenkezik Isten törvényével! Erkölcstelen törvény senkit sem kötelez.”
1980. március 24-én egy gyászmise bemutatása közben az oltárnál állva érte a halálos lövés.
Óscar Romero temetési szertartásán mintegy ötvenezren vettek részt, a gyászbeszéd alatt bombamerénylet történt, majd a katonák lövöldözni kezdtek. A gyászoló hívők közül negyven ember lelte halálát, a sebesültek száma meghaladta a százat.
Az érsek elleni merénylet és a gyászszertartás alatt történtek óriási felháborodás keltett a nép körében, az addig is kiélezett helyzet egy évtizedien át tartó polgárháborút robbantott ki.
Óscar Romero érsek mindig következetesen fellépett a szegények, a jogfosztottak és a kizsákmányoltak érdekében, fáradhatatlanul küzdött az igazságért. A salvadori katonai diktatúra elleni harc megtestesítője volt. Tőle való az idézet: „Az erő, amit mi hirdetünk, az nem a kard és az utálat ereje, hanem a szeretet és testvériség ereje, amely képes a fegyvert sarlóvá tenni és munkába állítani azt.”
Salvador érseke ismert volt tüzes prédikációiról, miközben hazájában erős cenzúra volt, a CAFOD (Catholic Agency for Overseas Decelopment – a Caritas Internationalis tagja Angliában és Walesben) támogatta rádióadásait, s amikor Romero rádióállomását felrobbantották, a CAFOD forrásokat különített el annak újjáépítésére.
A társadalmi igazságosság és a katolikus társadalmi tanítás iránti elkötelezettségének köszönhetően a Caritas Internationalis 2015. május 16-án Romero érseket védőszentjének választotta.
Ferenc pápa dekrétumban nyilvánította ki, hogy Romero érseket a hite miatti gyűlöletből gyilkolták meg, halálát vértanúságnak minősítette. Boldoggá avatására 2015. május 23-án került sor San Salvadorban, több mint negyedmillió hívő jelenlétében.
A szentek sorába 2018. október 14-én avatta Ferenc pápa Rómában, a Szent Péter téren a fiataloknak szentelt püspöki szinódus idején.
Romero érsek hitét mutatja a következő, tőle származó idézet is: „Gyönyörű a pillanat, amikor megértjük, hogy nem vagyunk többek, mint Isten eszközei.”
Forrás: Magyar Kurír
