Minden forrásom belőled fakad! (Zsolt 87,7) címmel, kapcsolódva az erre az évre meghirdetett Eucharisztia évének témájához, március 6–8. között immár tizenharmadik alkalommal szervezte meg a Főegyházmegyei Családpasztorációs Iroda munkacsoportja a feleségek és édesanyák lelki hétvégéjét Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban.
Az évente megszervezett találkozó célja, hogy a nők, édesanyák megerősödjenek feleség-, édesanyai szerepükben, hivatásukban, hogy mindehhez Istentől, egymástól erőt merítsenek, feltöltődjenek. És mi sem igazolja ennek sikerét jobban, mint az, hogy idén is 160 résztvevő volt része ennek a csodának.
A program péntek délután kezdődött, és a köszöntő szavak után bele is vágtunk az előadás-sorozat első egységébe, amelyet Szénégető István-Barnabás marosvásárhelyi plébános, családpasztorációs referens tartott Jelenlét mint kenyér témával. A krisztusi jelenlétről beszélt, amely állandó, mint Mózesnek az égő csipkebokorból, amikor Isten megmutatkozott, azt mondta „Vagyok, aki Van”. Isten nem tud nem jelen lenni. Ehhez kapcsolódóan tette fel nekünk a kérdést: én hogy vagyok jelen Isten számára? Mint ahogy Ádámtól megkérdezte: „hol vagy” – én hol vagyok az Istennel való kapcsolatomban? Jelen vagyok számára? Mit nem tudok elengedni, letenni, hogy szabaddá váljak az Istennel való jelenlétre? Négy pontba sorolva elmélkedésre késztetett minket:
1. Hogy vagyok jelen önmagam számára? Én és Isten – én és én… jó társaság vagyok-e magamnak? Elfogadom/szeretem magam?
2. Hogy vagyok jelen Isten számára? Az igazi életemet Istentől kapom, és amikor imádkozom, akkor nem puszta szavakat mondok ki, hanem elkezdem keresni Isten jelenlétét, megérzem, hogy ő ott dolgozik, ott motoszkál bennem, és ráhagyatkozom, mindenestől jelen leszek Isten számára. Ez tud megvalósulni a szentségimádásban, amikor ő néz engem, én nézem őt.
3. Hogy vagyok jelen egy ember előtt? Amikor senki másra nem figyelek, csak arra az egy emberre, akivel dolgom van, akivel beszélgetek… Jelen vagyok igazán számára?
4. Hogy vagyok jelen a közösségeimben – családomban, egyházi közösségemben, munkaközösségemben?
A péntek este ismerkedős est volt. Nem felszínesen, hanem a The Veil Removed kisfilmet megtekintve, igazán mély kérdések mentén tártuk fel magunkat egymás számára, majd Szent Ignác examenével zártuk le a napot.
A szombati napot szintén imával kezdtük, majd folytatódott Szénégető István előadása Változva, átváltozva címmel, ezután a 91. zsoltár mentén fájdalmaink, megtörtségeink kerültek előtérbe, kapcsolódva Jézus Krisztus Eucharisztiában való megtöretettségéhez, valamint ahhoz a megtörtségéhez, amelyet értünk a kereszten vállalt. Elmélkedésre késztettek a következő gondolatpontok: megtört Krisztus… megtört ember… megtört feleség… megtört édesanya… megtört lány… megtört testvér… És Jézus Krisztus felteszi a kérdést nekünk is, mint Péternek: akarsz utánam jönni? Eggyé tudsz válni velem? Tudod vállalni a megtöretést? Követsz engem elhagyatottságomban, keresztemben? Én követni tudom őt:
1. Szegénységemben – kiüresedve, vele kalandozva, engedve, hogy ő vezessen.
2. Megszégyenüléseimben – akarom követni szégyeneimben is?
3. Engedelmességben – feltéve a kérdést saját magam számára is, hogy az „enged” szó nekem mit üzen? Engedem, hogy ő legyen jelen valóságosan az életemben? Az ő indíttatásainak mennyire tudok engedelmeskedni?
Zárszóként az előadó felolvasta nekünk Babits Mihály Eucharisztia című versét.
Az előadáshoz kapcsolódóan nagyon mély tanúságtételek következtek, megosztva életeket, történéseket, amikor Isten jelen volt és valóságosan cselekedett az életükben. Mindezekkel egy kis személyes időre bocsátottak, hogy Istennek legyen ideje dolgozni szíveinkben, majd csoportokban osztottuk meg gondolatainkat.
Szombat délután műhelymunkák sorozata következett, nagyon színes témájú csoportokban dolgoztunk megtörtségeinkkel, vágyainkkal, kapcsolatainkkal, lehetőség volt keresztútra menni vagy a klarissza nővérek kápolnájában csendes időre elvonulni.
Este igazán az Eucharisztia imádatát éltük meg, szentségimádás volt, közben szentgyónás elvégzésére volt lehetőség.
Az Úr napját az egyház imádságával, a zsolozsmának reggeli dicséretével kezdtük, majd még egy előadással, tanítással gazdagodtunk az eucharisztiával kapcsolatosan, Eucharisztia: átalakító találkozás címmel, amelynek megtartására Kolozsvárról érkezett Fülöp Magdolna szociális testvér. Egyik indító alapgondolata, hogy Isten annyira fog nekünk megmutatkozni, amennyire alkalmassá tesszük magunkat rá. Mindennek hármas feltétele van: a kegyelem állapotában kell legyünk, a szentségi böjtöt be kell tartanunk, és szeretettel és vágyakozással, bizalommal és várakozó hittel vegyük magunkhoz az Oltáriszentséget. Nem létezik bensőségesebb egyesülés annál, mint ami a teremtmény és a Teremtő között a szentáldozásban létrejön. Ezért nincs annál fontosabb, mint hogy tudatosan vegyünk részt a szentmisén!
Egy rövid szünet után a hétvége kiértékelése, majd a családpasztorációs programok bemutatása következett. A teljes hétvégét szentmisével zártuk, amelyet Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, ifjúsági lelkész mutatott be, gyönyörűen beszélve a nők, édesanyák szerepéről, hivatásunknak fontosságáról, valamint arról a csodáról, amit mi is a színeváltozás helyszínén, Csíksomlyón átéltünk. A szentmise végén a témához, évhez méltóan elénekeltük az idei Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus dalát.
Köszönjük Istennek, köszönjük a szervezőcsapatnak, köszönjük a részt vevő sok-sok nőnek, édesanyának, köszönjük férjeinknek, családjainknak e mély Isten-találkozásoknak a lehetőségét.
Simó Melinda
