EVANGÉLIUM
A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”
Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van:
Angyalainak megparancsolta:
A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!”
Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta neki: „Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki. (Mt 4,1-11)
A Sátánról nem igazán szeretünk ma beszélni. Legalábbis a hivatalos teológia mintha elfelejtette volna. A II. vatikáni zsinat elvétve szól a bukott angyalokról, a rosszal való harcról és arról, hogy az embernek önerejéből lehetetlen megoldani a világban tapasztalható szenvedést. A pokolról szót sem ejt. Az angyalok, az ég és föld közti hírnökök kényelmetlen csökevényei lettek valamely középkori teológiának, melyeket jobb kikerülni, megmagyarázni egzegetikailag: hogy azok nem is léteznek igazán, a kor beszédmódjának és felfogásának szüleményei.
Jézus megkísértésekor a Sátán a maga teljes valójában beszél Jézussal. És furfangja meglepő. A kísértő technikákból ma is van, amit tanulnunk. Ma is használja a Sátán ugyanazokat módszereket, stratégiákat, amelyeket Jézussal szemben bevetett.
Az első kísértés így hangzik: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Először is tudnunk kell, hogy a Sátán jobban ismeri a Szentírást a legokosabb biblikusnál is. Szereti a kiforgatott szavakat, a fordítások útvesztőit, az egyes szavakon való vitákat. Figyelhette Jézus életét, hiszen még emlékszik az Atya szavaira, amikor kimondta Jézusról a Jordánnál: Ez az én szeretett Fiam. Ugyanakkor a kísértést ott kezdi, ahol az ember a leggyengébb. Jézus már negyven napja böjtöl, és valószínűleg megéhezett. Kapóra jön tehát, hogy innen indítsa a támadást.
Ma is innen támad. Azt akarja, hogy arra figyeljünk, ami legalapvetőbb vágyainkat, igényeinket elégíti ki. Azt akarja, hogy feladjuk szabadságunkat és ösztöneinknek hódoljunk. Ugyanaz a szellem beszél Júdásból is, amikor Lázár házában megkenik illatos olajjal Jézus lábát: nem kellett volna elpazarolni azt a drága kenetet, hanem a szegényeknek adni. Hát nem ez az egyház feladata ma is? A szegényekről való gondoskodás? Nem erre kellene minden erejüket fordítsák a papok, szerzetesek, hívők, hogy a szegények éhségét csillapítsák, hogy a betegeket ápolják? A Sátán azt akarja, hogy az egyház csupán a kenyérrel foglalkozzon, teljesen azonosuljon a földi hatalommal, versenyezzék a civil- és egyéb jótékonysági szervezetekkel. Istenről és szaváról feledkezzék meg – ha lehet.
A második kísértés a Gondviselést illeti: arra indítja Jézust, hogy vesse le magát a templom oromzatáról, hisz maga a Szentírás mondja, hogy Isten angyalai úgyis tenyerükön hordoznak, kifognak. A Sátán a 91. zsoltárt idézi, amelyet a szerzetesek minden este elmondanak, hogy éjszakára Isten gondviselésére bízzák magukat. De itt is megmutatkozik a furfang: nem a szöveg szellemét, hanem csupán betűjét idézi. Azt bizonyítja csupán, hogy a Szentírás betűje kiemelhető a kinyilatkoztatás egészéből, és mindenre, még sátáni célokra is használható.
Ma szintén jelen van ez a kísértés. De nem Isten gondviselő jóságát erősíti, hanem a túlzott aktivizmust, az Isten ügyében való eszeveszett kapkodást. Apostolkodom, persze, lopja be a gondolatot sokak szívébe a Sátán, de ne feledjétek, hogy én vagyok a világ fejedelme. Ne feledjétek, hogy én marketingben verhetetlen vagyok, a propaganda nekem gyerekjáték, nemzetközi fórumokon is megállom a helyem, és a középszerűségből erődítményeket tudok építeni. A csillogással, nem a lényeggel hódítok.
A harmadik kísértés a világuralom. Nem kell messze mennünk, hogy lépten-nyomon beleütközzünk. Jó az egységes Európa, jó a nemzetiszocializmus, jó a marxizmus – mert világ fölötti uralmat ígér. Ilyen lehetne az egyház is: megtéríthetné Doktor Hause-t, a háztartásbelieknek brazil sorozatok által adna teológiai reményt, minden internetes felület, minden tévéadó a katolikus ügy szolgálatába állhatna. Divat lenne újra katolikusnak lenni. De vajon ez Jézus szándéka vagy a Sátáné?
A Sátán mindent tud, amit ember tudhat. De mindent elronthat, amit Isten jónak alkotott: Betlehem, a születés helye az aprószentek vérével öntözött föld lesz, a sivatag, a kinyilatkoztatás helye a kísértésé, Jeruzsálem, ahol a zsidók temploma állt, pedig Isten Fiának halál-színhelyévé változik.
László István kolozsvári segédlelkész
Megjelent a Vasárnap március 1-i számában.
