Amikor szerelmesek leszünk, eleinte hetekben számoljuk az időt, aztán ha kitart a kapcsolat, akkor hónapokban, majd években kezdünk el gondolkodni. Egymás megismerése egy folyamat, amely kezdetben felszínes, külső dolgokról szól, de fokozatosan mélyül a kapcsolat, előkerülnek a mélyebb érzések, egyéni és közös vágyak, tervek.
Manapság sok fiatalnak természetes, hogy 18 éves korára megszerezze a „hajtásit”. Autót vezetni, a forgalomban egyszerre több mindenre figyelni, közben helyesen, összehangolt mozgással reagálni sok gyakorlást igényel, s valóban van, akinek a vizsgája csak a sokadik próbálkozásra sikerül, miközben a hibák életeket olthatnak ki. A házasság ennél sokkal összetettebb készségeket kíván, mégis kevesen készülnek rá ennyire tudatosan.
A plébániai jegyesfelkészítés a jegyespár közvetlen felkészítését szolgálja. Emellett egyházmegyénkben több helységben van lehetőség a házasságra felkészítő jegyeskurzusra. Vannak helységek, ahol a csoportos találkozások hat-kilenc alkalmas folyamatot alkotnak, máshol egy-két hétvégében, tömbösítve szervezik, néhol a közösség családjai avatják be a fiatalokat a családi életbe. A témákat megbeszélésre sarkalló kérdőívek, páros, esetenként csoportos beszélgetések, néha játékos módszerek során dolgozzák fel.
A párok ezáltal jobban megismerik egymást, ismereteket, tapasztalatokat szereznek a házasélethez szükséges készségekben, más párokkal közösen fedezik fel az eljövendő élet titkait, mindezt közösségben, Isten szándékát is keresve.
Minden kapcsolat alapja az isteni kegyelem: Isten akarja létünket, szeret minket, kegyelmével, ajándékaival támogat – ez a pár egymás felé fordulásának az alapja is. Jó, ha a jegyeskurzus alatt is megtapasztalják, hogy nemcsak két különálló személy akarja a házasságot, hanem Isten is része annak.
Az első alkalom a szerelem természetéről szól, hogy miben különbözik az érzelmi fellángolás az érett szerelemtől, hogy milyen a krisztusi szeretet. Szóba kerül az is, hogy az érett személyiség képes a valódi, felnőtt kapcsolatra, azaz a házasságra is – a párok átvizsgálják, hogy mennyire ismerik egymást, mi az, amiben egymáshoz illenek.
Külön téma a kommunikáció, annak a zavarai, a rossz, berögzült minták, valamint a megértést, a támogatás kifejezését segítő kommunikációs módok.
A párok áttekintik kapcsolatuk alakulását, beleszőve saját élettörténetüket, azokat a jó tapasztalatokat vagy hiányokat, amit családjukból, eddigi életükből hoznak, így nagyobb rálátásuk lesz arra, hogy miként is ítélik meg az eddig megtett utat, s hogyan hangolhatók össze a terveik.
A Biblia alapján elmélkednek a szeretet természetéről, tulajdonságairól, arról, hogyan tudnak közösen kapcsolódni az isteni szeretethez, és hogyan tudják kifejezni az egymáshoz tartozást, az elköteleződést, a hűséget. A konfliktusok és azok megoldási lehetőségei szintén fontos téma. Nem mindegy, hogyan folyik le egy veszekedés, mennyire tudják jól kifejezni érzéseiket, vágyaikat, hogyan tudnak erre kölcsönösen, támogatóan reagálni, hiszen egymás megértése, a megbocsátás és az egymásnak okozott sebek gyógyulása nélkül nem marad fenn a kapcsolat.
Fontos, hogy átbeszéljék, milyen szerepe van Istennek a személyes életükben, a párjukkal való kapcsolatban, s azt is, hogy a közös családi életükben ezt hogyan tudják kifejezni, közösen megélni. A házasság keresztény értelmezése egy külön alkalom témája, hogy a fiatalok tisztábban lássák, hogy az Ó- és Újszövetségben Isten milyennek írja le a házastársi kapcsolatot, hogy milyen szeretetre hív.
Amennyiben lehetséges, egy alkalomra a fiatalok a szüleikkel együtt jönnek. Itt nemcsak azt beszélhetik meg, hogy mit jelent, ha a fiatal „elhagyja apját, anyját”, azaz leválik családjáról és új életállapotában már párjához ragaszkodik, hanem szép alkalom arra is, hogy megköszönjék szüleiknek mindazt, amit eddig értük tettek, ami jót nekik átadtak.
S itt már átlépünk a gyermekek fogadására, a gyermekvállalás, családtervezés témájára, amelyre többnyire keresztény orvost hívnak meg, megismerve az egyházi tanítást, a bioetikai elveket. Ugyan a fiataloknak még távolinak tűnhet, de a gyermekek neveléséről is szó esik, hiszen fontos tudatosítani, hogy a gyermek nem jog, hanem isteni ajándék, s a nevelés nemes, de felelősségteljes, örömteli, ugyanakkor nehéz feladat.
A találkozásokat egy tapasztalt házaspár családjánál tett látogatás teszi teljesebbé, amikor „beleláthatnak” egy házasság örömeibe, megpróbáltatásaiba, újrakezdésébe, kérdéseket tehetnek föl vagy olyan kérdésekre válaszolnak, amit még fel sem tettek maguknak, de a jövendő közös életük fontos területeiről szólnak.
A közösség megtartóereje nagyon fontos, ezért jó, ha friss családként is keresik a hasonló értékrendű párok társaságat, ha kialakítanak családcsoportokat, kapcsolódnak házas lelkiségekhez, hiszen az általános társadalmi légkör nemigen támogatja az elkötelezett, felelős, szeretetben megújuló, hűséges, gyermekeket befogadó családok életét.
Hány hét a házasság? Tehetik fel újra és újra a kérdést az évek múlásával. Lesznek szép, lelkesítő, könnyű hetek, de lesznek nehéz hetek, amikor jó, ha van, amibe kapaszkodni, lesz hegyi levegő napsütéssel vagy széllel, vagy mély völgyek csenddel, patakkal, de néha sötéttel. Az előrelátható-tervezhető 3000 hétre felkészülni lehetetlen, Isten az, aki mindig ott van és átvisz egyik hétről a másikra, nemcsak a februári Házasság hetén.
Bakó Mária
