A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) szeptember 13-20. között lesz Budapesten. A NEK világméretű ünnepségsorozat az Eucharisztia megismerésének és tiszteletének elmélyítésére, tanúságtétel Isten szeretetéről a világ felé.
Hogyan készül e rendkívüli eseményre egyénileg, illetve hogyan készülnek a közösségben?
Nem mindennapi esemény egy eucharisztikus kongresszus. Néha megkérdezik közösségünkben, hogy valójában miről van szó? Mi is lesz ez? Ahogy megpróbálom lefordítani: az Eucharisztia maga Jézus Krisztus jelenléte, a kongresszus pedig összejövetelt jelent, többed magammal érezzük úgy, hogy ott kell lennünk Budapesten, hogy valami nagyszerű, valóban történelmi eseménynek lehetünk részesei. Aki benne lesz, amit ott átél és átélünk, valószínűleg életre szóló élményként fogunk rá emlékezni.
A mi közösségünk is színes, sokfélék vagyunk. Mindig vannak olyanok is, akik gyakori és intenzív hívást éreznek szentségimádásra, ők rendszeres gyónók, szentáldozók, és általában a hétköznapi szentmiséken is részt vesznek… közülük kértünk fel néhányat, hogy segítsék plébániánkat lelkileg felkészülni erre az eseményre. Adventben minden nap és egész nap, reggeltől-estig tartó szentségimádásunk volt. Sokan jöttek, olyanok is, akik dolgoznak vagy amúgy nagyon elfoglaltak. Külön felfigyeltem egy-két gyermekre és fiatalra is, aki félórára, órára eljött az Eucharisztia elé… Még nem is vettük szerintem eléggé számba ennek gyümölcseit, de a hálát mindenképpen érezzük mindazért, amit az imádásban kaptunk, átéltünk, és azt világosan látjuk, hogy most nagyböjtben is folytatni akarjuk. Szóval ilyen és hasonló megtapasztalásokkal, illetve a világhálón megtalálható videók, tanítások, dalok megismerésével jó néhányan érezzük, hogy ezt szeretnénk sokakkal együtt is megtapasztalni, az eucharisztikus Jézus köré összegyűlve – így regisztráltunk, és várjuk, hogy szeptemberben Budapesten sokakkal együtt legyünk szentmisében, az imádásban és ennek a lelkületében.
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készülve mit tart szem előtt? Milyen irányelvek élnek a lelkében?
Már sokszor megtapasztaltuk, hogy mennyire jó átélni és időről-időre a főegyházmegyéhez és a világegyházhoz kapcsolódni plébániai közösségként. Erre jók a zarándoklatok is, ezek között mi legtöbbször országhatárokon belül zarándokolunk, de voltunk persze a Szentföldön és Rómában is. Jót tesz a kimozdulás, a találkozás más emberekkel. A hit- és Isten-élmények közös átélése és egymással való megosztása gazdagíthat minket. A NEK titkársága által szervezett világméretű szentségimádásokba is bekapcsolódtunk párszor, ilyenkor is valahogy hozzáadódik az a többlet, hogy most ugyanabban a lelkületben és vággyal, ugyanabban az időben sokan vagyunk az Úr jelenlétében… ez mindenképpen az emberekre árasztja áldásait. A NEK hivatalos oldalán sok jó felkészítő anyag van, ezeket mi is szeretnénk megismerni, felhasználni és belépni ennek lelkületébe, hangulatába. Valójában az lenne a cél, hogy ha majd elmegyünk, a tanításban, katekézisekben, közös szentmise ünneplésekben valahogy gyarapodjunk eucharisztikus lelkületben és szeretetben… amit később itthon, a hétköznapokban is be tudunk építeni az életünkbe.
Személyes életének mit jelent ez a nagy és rendkívüli esemény?
Én úgy vagyok ezzel, hogy az Eucharisztiában jelenlevő Jézussal nagyon személyes, egyénre szabott a kapcsolatom. Szeretem, ha csak kettesben vagyunk az Úrral. Mintha kialakult volna egy stílusa ennek az együttlétnek, a maga külsőségeivel együtt, úgy és ahogy én szoktam imádásban lenni… Ennek átéléseit, azt hiszem, legalább is annak egy részét nem is tudom megosztani vagy továbbadni. Fokozatosan alakult ez ki bennem az évek során. Végtelenül egyszerű történés, tehát semmi misztikus vagy rendkívüli, de mégis érzem, tudom, hogy van benne egy isteni érintés, csend, néha pedig sugallat vagy üzenet. Ilyent élek át akkor is, amikor például tanításra vagy prédikációra készülök. Valamit, még ha szerény formában is, megtapasztalok Isten jelenlétéből, Jézus Krisztus áldásaiból vagy szavából. Papi jelmondatom is ez: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád” (1Sám 3,9).
Néha úgy érzem, egy-egy ilyen nagyméretű tömegeseményen nem vagyok teljesen otthon, mégis ha elmegyek, és sokan együtt élünk át valamit, nem győzőm számba venni, hogy ez bizonyos embereknek milyen sokat jelentett, milyen megerősítésben volt részük. Úgy gondolom, meg kell próbálnom tanúságot tenni saját közösségem előtt és bárhol, bármikor, ahol éppen szolgálok, hogy milyen is a benső tapasztalatom Jézus Eucharisztikus jelenlétéről. Hogy mit jelent a szentmise és annak bemutatása, ünneplése személyesen nekem. Befejezésül hozzá kell tennem: ősszel volt egy papi lelki nap, amelyen Fábry Kornél beszélt hozzánk. Engem teljesen átjárt, nagyon jól esett. Valami megmozdult bennem. Decemberben volt egy másik lelki nap, az ottani elmélkedés és tanúságtétel is nagyon megérintett. Arra ösztönzött, hogy itthon sokkal lelkesebben fogjunk hozzá az itteni társaimmal együtt a nagy NEK szervezéséhez, előkészületeihez.
Kérdezett Csíki Szabolcs
