A Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozóját tartották február 7-e és 9-e között Szatmárnémetiben. A rendezvényre, melyet ifj. Pallai Béla peleskei parókus, valamint a budapesti Római Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség szervezett többségében egyetemisták érkeztek – nyolc pap, egy diakónus és két nővér kíséretében – Budapestről, Szegedről, Miskolcról, Szombathelyről, Győrből, Nyíregyházáról, Nagyváradról, Kolozsvárról, Temesvárról, és Szatmárnémetiből, összesen mintegy 120-an.
Schönberger Jenő püspök két alkalommal is találkozott a résztvevőkkel: szombaton reggel elmélkedést tartott nekik, majd vasárnap délelőtt fél tizenkettőtől szentmisét mutatott be körükben, a Zárda templomban. A legszentebb áldozat bemutatásának elején a főpásztor köszöntötte a jelenlevőket, majd előrevetítve a szentmise evangéliumának üzenetét kérte, hogy Krisztus szeretetét megtapasztalva, fényét befogadva maguk is váljanak világossággá, Jézust és az ő lelkét hordozzák.
Az igehirdetést dr. Pákozdi István pápai káplán, érseki tanácsos, esztergom-budapesti egyházmegyés pap és dr. Egri László állandó diakónus, kézsebész orvos végezték. Az evangélium kapcsán a krisztusi kijelentést – ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága – vizsgálták. „Krisztus kijelentő módban fogalmaz, mert bízik bennünk, mert ő a szívünk mélyére lát, és tudja azt, hogy mi képesek vagyunk erre. Biztatni, bátorítani akar bennünket, és ezzel megalapozni és tudatosítani bennünk a keresztény öntudatot. (…) Isten tudta, hogy benne van az életünkben a só, vagyis a belső spiritualitás, ami ízessé teszi, és a mécses, a külső vallásosság, ami megmutatkozik, amit a többiek látnak. Imádkozom, elmélkedek, szentségekhez járulok, jó cselekedetekkel próbálkozom megmutatni, amit elrejtett bennem az Isten. Mind a kettőre szükség van. Kell, hogy legyen egy élő istenkapcsolatunk, de ez nem elég önmagában. Nem elég, ha magamban és a magam módján vagyok vallásos: meditálok, kimegyek a természetbe, de nem kell az egyház, nem kellenek szabályok… Ugyanúgy tévút az, ha csak mécses akarok lenni. A kettő egyensúlyban kell, hogy legyen, mert így lesz élő, ízes kapcsolat Istennel. Az istenkapcsolatból fakadó élet a mécses, vagyis a jó cselekedetek, mindaz, ami a gyakorlatban megjelenik. Mindkettőre szükség van és ezért hív bennünket mindkettőre Jézus.”
A szatmári egyházmegye sajtószolgálata
