Nyolc hónapon át tartott a francia orvos házaspár útja három kisgyermekkel Lourdes-on, Assisin keresztül Rómába. Hitre, az akadályok leküzdésére szerették volna tanítani gyermekeiket, és arra, hogy elégedjenek meg annyival, amennyi éppen szükséges.
Elise Marie Naturel és Nils Payelle gyalog indult el Bordeaux-ból Rómába három kisgyermekkel, két teherhordó szamár kíséretében. Elmentek a lourdes-i barlangba, a karácsonyt Assisiben töltötték, január közepén érkeztek Rómába, ahol Szent Péter sírja előtt imádkoztak.
Szerettek volna minél több időt szentelni gyermekeiknek, akik közül Martin hat-, Loup négy-, Augustin kétéves; ezért erre az időre felfüggesztették tevékenységüket a kórházban, ahol dolgoztak. Nem volt náluk tablet és okostelefon, együtt játszottak, énekeltek a gyerekekkel, vagy éppen velük együtt tanulták értékelni a csendet, illetve a gyerekek is részt vettek a sok feladatban, amelyek elvégzésére a mindennapokban szükség volt, és együtt imádkoztak.
Nyáron indultak el, és télen érkeztek meg, megküzdöttek a nappal, az esővel, a széllel, a hideggel. Bejárták a Via Francigenát, ami északról dél felé halad Európa központi részén, az angol Canterbury városát érintve elsőként.
„Nincs ebben semmi hősies – mondták el a L’Osservatore Romano riporterének –, meg kellett takarítani egy kis pénzt az útra, hostelekben, plébániákon, kempingekben aludtunk. Az utca iskolájába járattuk a gyerekeinket, az élet szépségére tanítottuk őket, és arra, hogy figyelmesen tudják hallgatni Istent és a többi embert.”
Január 17-én érkeztek Rómába, éppen akkor, amikor Szent Antal apát ünnepén megáldották az állatokat, így „megköszönték a szamaraiknak is, hogy alázatosan viselték a fáradságot, és ezzel ők is az élet mestereinek bizonyultak a család számára”.
Forrás: Magyar Kurír
