Fodor József általános helynök mutatott be ünnepi szentmisét a nagyváradi székesegyházban január 12-én, vasárnap, 11.00 órakor, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén. A székesegyház plébánosa az igazi keresztény öröm megélésére hívta meg prédikációjában a híveket.
Örülj velem! – ez egy olyan meghívás, amelyet minden kereszténynek intézni kellene embertársaihoz. Számtalan oka van az úgynevezett fizikai örömöknek: mert vettem egy szép ruhát, mert gyermeket várok, mert sikerült a vizsgám, mert munkahelyemen kitüntettek. Ha igazán örülünk, és megvan a másik ember lelkével való harmónia, akkor tökéletes lesz az öröm – így fogalmazott a helynök, számol be a nagyváradi egyházmegye sajtóirodája.
„De az olyan apró örömöket is meg kell találnunk, amelyeket mások észre sem vesznek, például, hogy van körülöttünk levegő. Azok veszik ezt észre a leginkább, akik nélküle maradnak, mint a bányaszerencsétlenség áldozatai, akik a mélyben rekednek. Örüljünk annak, hogy vannak körülöttünk, akik szeretnek és gondoskodnak rólunk. Van, amiért örülnünk és örömmel járnunk az utcán, nem pedig bágyadtan, lehajtott fővel. Ez az igazi keresztény magatartás” – hangsúlyozta Fodor József.
Hozzátette: Jézus körül is ilyen öröm hangulat alakult ki, amire az emberek felfigyeltek, hiszen nem volt mindennapi jelenség. Amikor hallják a hangot: „Ő a szeretett Fiam”, már nem érdekli őket semmi más, elindulnak Jézust követni, és életük végéig ki is tartanak mellette. Eltöltötte őket az az igazi öröm, amit nem lehet elveszíteni, ha egyszer megtapasztaljuk.
„A keresztségben Isten gyermekei lettünk, a mennyország örökösei. Mekkora ok ez az örömre, hiszen Istentől kitüntetést kaptunk, amit csak mi magunk vethetünk el, senki más nem veheti el tőlünk. Elvetjük ezt akkor, amikor az Atya akaratával szembefordulunk. VI. Pál pápa mondta, hogy a mai embert mélységes elégedetlenség hatja át, és amikor látja a sok anyagi javat, amelyet nem tud megszerezni, még nagyobb elégedetlenség tölti el. Meg kell hát újulnunk!” – tette hozzá Fodor József, majd egy Szent István-legendát idézett: a király álruhában járja az országot szolgája kíséretében, aki zsákot cipel, benne a szükséget szenvedők számára való javakkal. Egyszer a zsákot cipelő szolga panaszkodott, hogy a göröngyös úton a király túl gyorsan megy, nem tudja követni őt a nehéz zsákkal, mire a király csak annyit mondott: Lépjél mindig a nyomomba!
„Lepjünk hát mi is a szentek nyomába, akik előttünk jártak az Isten és a felebaráti szeretet útján” – tanácsolta a szónok.
