„A betlehemkészítés Isten közelségének ünneplése. Isten mindig közel volt népéhez, de amikor megtestesült és megszületett, akkor nagyon közelivé, egészen közelivé vált. A betlehemkészítéssel felfedezzük, hogy Isten valóságos, konkrét, élő és dobogó szívű. Isten nem távoli úr vagy megközelíthetetlen bíró, hanem alázatos, hozzánk leereszkedett szeretet. A jászolban fekvő gyermek az ő gyengédségét adja nekünk.” – hallhattuk az idén Ferenc pápa katekézisét december 18-án.
Az ember nagyon sokszor szeretné megtapasztalni azt az isteni közelséget, ami Betlehemben történt. A békét, az igazi szeretetet, egyszerűséget és alázatot. Úgy érzem, hogy mi, emberek, ha sokszor büszkeségünk miatt nem is valljuk be, szükségünk van mindezen erényekre, amit igazából a betlehemi jászolnál találunk meg.
Egy szórvány egyházközség életében, amikor sokszor úgy érezzük, hogy „kevesen” vagyunk, az ünnepek azok, amikor igazából összefogva tudunk együtt készülni. Ilyen volt az idei adventünk is itt, Zágonban, amikor minden adventi szombaton meggyújtottuk a várakozás gyertyáit falunk központjában. De az idei advent mégis kicsit másabb volt, mert az egyik barátommal egy este leültünk és tervezni kezdtünk…Ferenc pápa gondolatai még inkább nyomot hagyott bennem… Készítsünk egy szabadtéri betlehemest… Igen, de sok a munka vele…nem baj, megcsináljuk!
A tervezés pedig megvalósult, egyszerűen ugyan, de annál nagyobb odaadással elkészült egyházközségünkben az első élő állatokkal berendezett betlehem. Jó megállni, a Szent Családra nézni és elgondolkodni, hogy tényleg ilyen egyszerűségben, szegénységben jött közénk az Isten?
Igen, így jött közénk, így szeret minket az Isten, így akar a mi életünkbe költözni. Köszönjük, hogy így szeretsz minket, Istenünk!
Hölgyes Pál-Zsolt plébános
