Karácsonyhoz közeledve az idősebb generáció sokszor magára maradt tagjai egyre inkább megélik a magány érzetét a kontraszt miatt: a szeretet és család ünnepén még inkább egyedül érezhetik magukat. Véleményem szerint a magány növeli a szomorúságot, a fájdalomérzetet, a kiszolgáltatottság érzetét, csökkenti a magabiztosságot, életkedvet. Depresszióhoz és teljes elzárkózottsághoz vezethet. Ezekben a stresszhelyzetekben nagy segítség lehet egy társ, egy négylábú házikedvenc személyeben!
Ha az otthonba egy kutya/macska költözik, új energiákat, helyzeteket, élményeket hoz magával. Már egyszerű léte is fellebbenti a magány sötét függönyét és új horizontokat nyit meg az egyedülálló személy számára. A kutya meg a macska érző, aktívan gondolkodó és kötődő lény. A velük eltöltött idő sok meglepetést tartalmaz, egy igazi felfedező utazás, ahol megismerjük házikedvenceinket és önmagunkat. A szeretet, amit egy állattól kaphat az ember, hihetetlen gyógyító erővel rendelkezik és a lelket gyógyítja!
Egy házikedvenc tartása felelőséggel jár. Minden kutyának, cicának vannak igényei a környezetétől, amit nekünk embereknek kell teljesítenünk. Az odafigyelés, törődés egy háziállat iránt nagyon le tudja kötni az ember figyelmét. A kutyatartásban pozitívum például az, hogy a kutyát rendszeresen vinni kell sétálni, így a gazdi kiszabadulhat a szürke mindennapokból. Mivel a kutyák intenzíven érdeklődnek a környezetük iránt és nagyon szociálisak, így a gazdik is óhatatlanul kapcsolatba kerülnek kutyás embertársaikkal. Állatorvoshoz is járni kell, kutyatápot is kell vásárolni, mindez új lehetőségeket nyit meg, a magányos mindennapok egy része már nem is lesz annyira kibírhatatlan.
A kutyasétáltatással járó mozgás növeli az oxigénbevitelt, javítja a keringést és olyan endorfinokat termel, amik stimulálják a jókedvet. Az állatok simogatása stabilizálja a vérkeringést és nyugtató hatással van a gazdikra. Egy idősebb embernek nagy előnyére lehet egy kutya, hiszen stimulálja a kint tartózkodást, a mozgást, rendszerességet vezet be az életbe, ezzel erősítve az immunrendszert is! Orvosilag bizonyított tény, hogy a rendszeres kutyasétáltatás javítja a memóriát, a keringést és általában a szervezet oxigénellátását. Azonkívül a rendszeres sétálás az izomzat tónusát is fenntartja.
Természetesen azt is meg kell érteni, hogy egy kutya nem fog egy társat vagy családot pótolni. Nagyon fontos, hogy a kutyát nevelni kell ahhoz, hogy egy kényelmes és jó társ legyen. A nevelés pedig sok örömet és élményt nyújt mindenkinek, aki rászánja magát.
Aki állattartásra adja a fejet, általában dilemma előtt áll, hogy honnan is tudná beszerezni új társát. A mai világban a lehetőségek határtalanok, úton-útfelén valaki örökbe ad valamit, ezenkívül fajtiszta állat is akad szépszámban. Személyes véleményem az, hogy mindenki járjon el a legjobb belátása szerint és azt válassza, ami neki tetszik. Szeretném azonban felhívni arra a figyelmet, hogy egy állat ajándékozása például karácsonyi ajándékként nem túl szerencsés ötlet. Egy magányos emberben az ünnepek mély sebeket bonthatnak fel és lehet, hogy nem pont ez az időszak a legmegfelelőbb arra, hogy egy kisállat birtoklásának ténye elé állítsunk valakit. Ha már föltétlenül szeretnénk kisállatot ajándékozni, válasszunk olyan időszakot, amikor az ember szívesen tartózkodik a szabad ég alatt, így könnyebben sétáltathatja meg az új kutyust is.
Ahogy fentebb is említettem, a kutyasétáltatás közösségalkotó tevékenység. Mivel a kutya szociális lény, igyekszik közeledni fajtársaihoz, nagy vehemenciával és kitűnően eljátszanak egymással. Általában a kutyák nem sétálnak egyedül, így két kutya találkozása két ember találkozása is lesz. Ahol több kutya találkozik, ott több ember kerül legalább köszönő, ha nem is beszélő viszonyba. Idővel kialakul egy csoport, amelyiknek bárki tagja lehet, ha a kutyák egyeznek. Ezek a kutyás közösségek nagyon proaktívak, itt bárki segítségre, társaságra lelhet! Praxisom ügyfelei között rengeteg példa van erre.
Egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni. A kutyák, akárcsak az emberek, különböző fejlődési fázisokon mennek keresztül. Ők is megöregednek az azzal járó mindenféle kellemetlenséggel, ennek egy véglete van az esetükben is. Sajnos egy kutya vagy cica élete nagyon hamar elszáll, megközelítőleg egy évtizedet élnek. Ilyen esetekben a házikedvenc elvesztésével együtt járó fájdalom nagyon nagy lehet, mert újra kibontakozhat a magány az illető életében. Ilyen esetekben lenne szükség lelki támogatásra, megoldásokra. Sajnos nagyon kevesen vállalnak újból állatot egy házikedvenc elvesztése után.
Nagyon ajánlom mindenkinek, hogy magányos, idős ismerőseinek ajánlja a kisállattartást, amivel egy hűséges, kedves társat tudnának maguk mellett és lenne, aki visszamosolyogjon vagy odabújjon, amikor szükségét ereznék.
Dósa Gerő állatorvos
