December 11-én, szerdán délelőtt a szentatya folytatta katekézisét az Apostolok cselekedeteiről. A börtönbe vetett Pálról elmélkedett, aki Agrippa király előtt is bátran tanúságot tett hitéről.
Ferenc pápa katekézisének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk a Magyar Kurír alapján:
Az Apostolok cselekedeteit olvassuk, és azt látjuk, hogy folytatódik az evangélium útja a világban, Szent Pál tanúságtétele pedig egyre jobban magán viseli a szenvedés pecsétjét. Az idő múlásával Pált egyre több szenvedés éri. Pál nemcsak a lelkesedéssel teli evangéliumhirdető, nemcsak a pogányok körében működő, új keresztény közösségeknek életet adó elszánt misszionárius, hanem a Feltámadott szenvedő tanúja (vö. ApCsel 9,15–16).
Az apostol Jeruzsálembe érkezése, amelyet az ApCsel 21. fejezete ír le, ádáz gyűlöletet vált ki vele szemben; szidják is: „De hát ez üldöző volt! Ne bízzatok benne!” Ahogyan Jézussal szemben, Jeruzsálem Pállal szemben is ellenséges város. Pál a templomba megy, ott felismerik, kivezetik onnét, hogy meglincseljék, de az utolsó pillanatban a római katonák megmentik. A törvény és a templom elleni tanítás vádjával letartóztatják, és ezzel megkezdődik fogvatartottként való vándorlása, először a főtanács elé, majd a római helytartó elé Cezáreában és végül Agrippa király elé. Lukács kiemeli a Pál és Jézus közötti hasonlóságot: mindkettőt gyűlölték az ellenfelek, nyilvánosan megvádolták őket, a császári hatóságok viszont ártatlannak nyilvánították őket; és így Pál Mestere passiójához kapcsolódik, szenvedése élő evangéliummá válik.
A Szent Péter-bazilikából jövök, ott már részt vettem egy első kihallgatáson, ma reggel, egy ukrán egyházmegye zarándokaival. Milyen sokat üldözték ezeket az embereket! Mennyit szenvedtek az evangéliumért! De nem bocsátották áruba hitüket. Példaképek számunkra. Ma a világban, Európában, sok keresztényt üldöznek, sok keresztény adja életét hitéért, vagy kesztyűs kézzel üldözik őket, azaz háttérbe szorítják, kirekesztik őket. A keresztény ember, a keresztény közösség a vértanúság légkörében él. Mindig lesznek vértanúk közöttünk: ez a jele annak, hogy Jézus útján járunk. Áldás az Úrtól, hogy Isten népében vannak olyanok, aki vállalják ezt a fajta tanúságtételt, a vértanúságot.
Pálnak tisztáznia kell magát a vádak alól és végül II. Agrippa király jelenlétében védőbeszéde hatékony tanúságtétellé válik a hitről (vö. ApCsel 26,1–23).
Pál elmondja megtérése történetét: a feltámadt Krisztus kereszténnyé tette őt, és rábízta a pogányok közötti missziót, „hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, s elnyerjék a bűnök bocsánatát és az örökrészt azok között, akik a [Krisztusban] való hit által megszentelődtek” (ApCsel 26,18). Pál teljesítette ezt a megbízatást, és nem tett mást, mint bizonyította, hogy a próféták és Mózes azt jövendölték meg, amit ő most hirdet: hogy „a Messiásnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak” (ApCsel 26,23). Pál szenvedélyes tanúságtétele megérinti Agrippa király szívét, akinek csak a döntő lépés hiányzik. A király ezt mondja: „Még a végén meggyőzöl, hogy keresztény legyek!” (ApCsel 26,28). Pált ártatlannak ítélik, de nem engedhetik szabadon, mert a császárhoz fellebbezett. Így feltartóztathatatlanul folyatódik tovább Isten szavának útja Róma felé. A bilincsbe vert Pál itt, Rómában fejezi majd be életét.
Ettől kezdve a Pálról rajzolt arckép a fogolyé, akinek láncai az ő evangéliumért vállalt hűségét és a Feltámadott melletti tanúságtételét jelzik.
A bilincsek minden bizonnyal megalázó próbát jelentenek az apostolnak, aki a világ szemében „gonosztevőnek” tűnik (2Tim 2,9). De a Krisztus iránti szeretete annyira erős, hogy még ezeket a láncokat is a hit szemével látja; a hitével, amely Pál számára nem „Istenről és a világról alkotott elmélet vagy vélemény”, hanem „Isten szeretetének a szívére gyakorolt hatása, […] a Jézus Krisztus iránti szeretet” (XVI. Benedek: Homília a páli év alkalmából, 2008. június 28.).
Kedves testvérek, Pál arra tanít, hogy legyünk állhatatosak a megpróbáltatásban és tudjunk mindent a hit szemével értelmezni. Kérjük ma az Úrtól, hogy az apostol közbenjárására élessze fel hitünket és segítsen bennünket, hogy hűek maradjunk keresztény hivatásunkhoz, ahhoz, hogy az Úr tanítványai és misszionáriusok vagyunk.
Fordította: Tőzsér Endre SP
