Másodszor szervezték meg a Pasztorális Hétvégét: idén a nagyváradi egyházmegyébe látogattak a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet növendékei. Jakkel Tamás diakónus beszámolóját közöljük.
Az intézet elöljárósága részéről született a kezdeményezés, hogy a „pappalánták” a szemináriumi évek alatt ne csak elméleti tudással legyenek felvértezve, hanem gyakorlati tapasztalatokkal is gazdagodjanak. Ilyen megfontolásból született a megvalósítás, hogy a papnövendékek egy hat fős csoportja két elöljáró kíséretében egy hétvége erejére bekapcsolódjon valamely egyházmegye pasztorális életének vérkeringésébe, annak minden területéből ízelítőt kapva.
Miután a tavaly élménydúsra sikeredett a temesvári egyházmegyében tett látogatás, az idei évben november 29. és december 1. között ismét útnak indultunk. Ezúttal a nagyváradi egyházmegyébe látogatott hat papnövendék, a szeminárium prefektusa és vicerektora kíséretében. Büszkén vallhatom, hogy jómagam úgy a tavalyi, mind az idei hétvégén részese lehettem ennek a csapatnak, s az idei hétvége is hasonlóan jó és élménydús hangulatban telt, mint az elmúlt esztendőben.
Az idei Pasztorális Hétvége péntek este vette kezdetét. Kovács Zsolt, a nagyváradi püspökség irodaigazgatója szívélyesen fogadott és kalauzolt bennünket a hétvége során, fáradtságot nem ismerve. Hála ezúton is neki. Elsőízben a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumba látogattunk. A líceum igazgatója, Konrád Katalin körbevezetett bennünket, bemutatva az intézményt. Beavatatott a líceum életébe és megosztotta velünk az intézmény fennállásával járó kihívásokat is. Ezt követően Böcskei László püspök úr fogadott bennünket a püspöki palotában.
A szombati napunk igen sokszínűnek bizonyult. Délelőtt a püspöki palota kertjében a gyerekekkel és a fiatalokkal közösen elkészítettük és feldíszítettük az igen terebélyes adventi koszorút. Délre átmentünk a Mária Rádió stúdiójába, ahol közösen végeztük élő adásban az Úr angyala imádságot és a Napközi imaórát. Ezt egy nagyon megható látogatás követte a Szent Erzsébet Szociális Gondozó Központba, ahol az idősekkel és betegekkel találkozhattunk.
Ebéd után a Katalintelepi plébánia programjába kapcsolódtunk be, ahol a családosok éppen adventi koszorúikat készítették. Egy valódi életerőt sugárzó légkör vett körül. A folyosókon a kacarászó gyermekek fel-alá rohangáltak, a nagyobbak szüleikkel a koszorút készítették, a férfiak pedig ételrpl és italról gondoskodtak. Nagyon pozitívan töltött fel az itt tapasztalt hangulat.
A nap zárása – a pont az ,,iˮ betűn – az esti gyertyagyújtás volt a délelőtt felállított adventi koszorún.
Vasárnap három plébániai szentmisén vettünk részt, három különböző helyen. 10 órakor a lisieux-i Kis Szent Teréz plébánián teljes létszámban, majd 12.30-kor a csapat egyik fele az olaszi plébánián, míg a másik az újpalotai plébánián. Ezeken a szentmiséken főleg, de már az előző napokon emlékül kiosztott szentképekkel fényt derítettünk látogatásunk egy másik nagyon fontos indokára: mindazoktól, akikkel találkoztunk, kértük imáikat, egyrészt miértünk, papságra készülőkért, hogy hű szolgái lehessünk Krisztusnak, másrészt pedig további hivatásokért, hogy a szőlős ne maradjon munkások nélkül.
A szentmisék befejeztével meghitt, családias hangulatú beszélgetések alakultak ki a hívekkel, majd pedig a plébánosok jóvoltából és bőszívűségükből szintén családias keretek között elfogyasztott ebédben lehetett részünk.
Mindannyiunk nevében hálámat szeretném kifejezni mindazok iránt, akik a hétvége folyamán vendégül láttak minket, az egyházmegye főpásztorának, a plébánosoknak, és mindenkinek, aki akár csak egy buzdító szóval is megajándékozott bennünket. Isten fizesse mindannyiuknak! Mi pedig hálával szívünkben őrizzük mindazt a sok szép élményt és tapasztalatot, amivel e hétvége során gazdagodhattunk!
Forrás: Seminarium.ro
