Miután már az orvos is megerősít abban, hogy szívünk alatt valóban egy új élet növekszik, a meghatottság és kiválasztottság érzése után következik a félelem, szorongás: vajon rendesen fog-e fejlődni, mikor múlik el a hányinger, kész vagyok-e már az anyaságra. Próbáljunk meg elhessegetni néhány első trimeszteri félelmet, tévhitet!
A kismamák hajlamosak abba a hibába esni, hogy rögtön a várandósság elején belevetik magukat ezerféle cikk, könyv elolvasásába betegségekről, szülési komplikációkról. A baba fejlődéséről, hogy mi történik kilenc hónapon át az anyaméhben, talán érdemes objektív tényeket megismerni, így a saját testünk változásai is érthetőbbek lesznek, de a százféle terhességi tanácsadástól, félelemgerjesztő írásoktól érdemes tartózkodni. Egyszerűen keressük meg azt az orvost, akiben meg tudunk bízni, akit jó szakembernek tartanak, és bízzuk rá magunkat, hiszen sem a szomszédasszony, sem egy dúla nem fog annyit tudni rólunk, a szervezetünkről, mint a nőgyógyász és az ekográf. Legtöbb szülész vallja: ahány nő, annyiféle terhesség, annyiféle szülés.
Csak, ami jólesik
„Ne szorongj, ne félj, vigyázz magadra!” – halljuk nap mint nap szeretteinktől, és máris gyűl bennünk a feszültség, hogy valamit nem jól csinálunk, valamivel biztosan ártunk a babának. Fogadjuk el, hogy a terhesség során természetes, ha tartunk attól, hogy jó szülők leszünk-e, vagy hogy mennyire lesz fájdalmas a szülés, de közben igyekezzünk szem előtt tartani, hogy ha nem dohányzunk és nem fogyasztunk alkoholt, akkor minden mással, ami nekünk jólesik (legyen az mozgás vagy egy adag pizza elmajszolása), azzal a kicsinek sem ártunk. Saját testünk jelzései, közérzetünk alapján döntsük el, mi az, amire szükségünk van. Ha alhasi fájdalmat érzünk vagy menstruációhoz hasonló tüneteink vannak, nem kell rögtön a vetélésre gondolni, állhat könnyen kezelhető hormonális probléma is a háttérben a számos más, természetes ok mellett, ami nagyon gyakori és hamar elmúlik. Ne görcsöljünk rá arra, hogy mit eszünk: jó, ha figyelünk a változatosságra, de fogyasszuk azt, ami jólesik, főleg, ha terhesvitamint is szedünk, amelyek tartalmaznak mindent, amire szüksége lehet a babának. Az édességre jó, ha ügyelünk a terhességi cukorbetegség megelőzéséért, a többit lazán fogjuk fel.
Ha eddig nem voltunk mozgásban aktívak, csak azért ne álljunk neki várandósan komolyan tornázni, mert most divat a terhestorna: csak azt végezzük, ami jólesik a szervezetünknek, elég akár a séta is. Ha korábban rendszeresen mozogtunk, kérjük ki az orvos tanácsát: maradhat-e az eddig végzett mozgásforma vagy mást ajánl, és máris megnyugodtunk. Ha naponta többször is kínoz a terhességi rosszullét, ne ijedjünk meg: ez természetes velejárója a várandósságnak, és bármilyen orvost megkérdezhetünk, azt mondja: nem árt a babának. Ügyeljünk a folyadékbevitelre, együnk keveset és sokszor egy nap, illetve gondoljunk arra, hogy idővel el fog múlni, de legalábbis enyhülni fog a hányinger.
Minden tévhit mellett nem fogja a kismama a fél életét az orvosi rendelőben tölteni, vizsgálatokra járva: ha minden rendben van, a legtöbb orvos csak a legszükségesebbeket végzi el. A drága prenatális vizsgálatok közül sem ajánlják az összes létező genetikai baj kiszűrését, pláne, ha nem volt ilyesmire példa a családban vagy még 38 év alatti az anyuka. Bár az első hónapokban még nem kell rögtön beszerezni kismamaruhákat, az ilyenkor természetes és gyakori puffadás miatt sokszor érezhetjük kényelmetlenül magunkat addigi holmijainkban. Ne hagyjuk, hogy szorítson a nadrág, és nem gond, ha már az első trimeszterben eltesszük a régi farmert.
Ha megfázunk, érdemes előbb házi, természetes praktikával gyógyulni, de ha rosszul érezzük magunkat, lázunk van, állapotunk nem javul, nem szabad halogatni a gyógyszeres kezelést: kérjünk segítséget a nőgyógyásztól, hiszen számos olyan készítmény van, amit az első trimeszter során is beszedhetünk és nem ártunk vele a magzatnak, de a lázzal annál inkább. A hízással, babakelengyével és szüléssel a kismama bőven ráér később is foglalkozni. Csak bízza magát az orvosra, ne a szomszédasszony és a netpolgárok rémtörténeteire, hiszen a szülész látja és tudja, amit senki más. Gondoljunk arra: a jó Isten úgy döntött, hogy testünk megfelel egy élet kihordására. Ajándékot kaptunk, amire vigyáznak odafentről.
