Az elmúlt egyházi év a hivatások jegyében telt. Oroszhegyen Opra István plébános hónapról-hónapra különböző mesterséget képviselőket hívott meg, akik saját hivatásukról beszéltek.
Adventben Darvas Piroska segítő nővér látogatta meg az oroszhegyieket. Hangsúlyozta, hogy hivatásunk bennünk rejtőzik, csak fel kell ismernünk. Az ő egykori plébánosa, Sebestyén Domokos szavai adtak biztatást a számára: „Ez a szerzet neked való!” Mindannyiunk életében Isten ad jeleket, utunk mellé helyez el jelzőtáblákat, csak azokat észre kell vennünk és követnünk.
Karácsonykor dr. Kovács Gergely atya érkezett Rómából. Nem katolikusnak keresztelték és fizika tanárnak készült, de közben felismerte, hogy „Isten nemcsak arra hívta, hogy tanítson, hanem hogy embereket neveljen és népét szolgálja.” Így lett belőle katolikus pap. Arra biztatott minket, hogy bátran és őszintén járjuk mindannyian saját utunkat.
Januárban Tódor Előd személyében egy képzőművész, restaurátor tisztelte meg az oroszhegyi plébániát. Előd röviden ismertette életének főbb állomásait, amelyekből kiderült, hogyan vezette Isten már egészen kicsi korától a ministráláson, szentségeken, családi örömökön és megpróbáltatásokon át a mostani hivatásához. Állapotának tisztázásakor még a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolát is megjárta, pap szeretett volna lenni, de Isten tudtára adta, hogy nem ez az ő hivatása. Így lett édesapa és képzőművész.
Februárban dr. Nuszer Zoltán oklándi családorvos volt az oroszhegyiek vendége. Elmondta, hogy 17 éves koráig nem volt semmi terve, nem tudta milyen pályán induljon el. Visszagondolva, hogy miért is választotta az orvosi hivatást így fogalmazott: „Azért mert hallottam az emberek panaszait és fájdalmait, de nem tudtam velük semmit kezdeni.”
Három dolgot említett, ami szükséges ahhoz, hogy valóban hivatásszerűen végezze valaki a tevékenységét: a kitartás, a türelem önmagával és másokkal szemben, valamint áldozatkészség, hogy ne csak a pénzkereset vezesse. Így biztatott: „Vegyük észre életünk napos oldalát is, ne csak az árnyékot lássuk.”
Márciusban Tamás Barna jezsuita szerzetest hallgathatták meg az érdeklődők. Elmélkedéseinek vezérfonala ez volt: „Törekedjünk megismerni az Urat”. Üzenetét három szó köré építette: hála, bocsánat, kérés. Ezek nélkül az emberi élet nem működik jól – vallja.
Áprilisban, húsvét előtt, amikor idős és beteg testvéreikkel együtt készültek a helyiek Jézus feltámadására, Simon Judit Gyöngyi kerekesszékes, a Hifa Románia elnöke volt a vendég. Ő a kereszt elfogadásában volt a hallagatósága segítségére. Hivatását így fogalmazta meg: „azok az emberek, akikkel találkozom, meglátják bennem azt, hogy így, ebben az állapotban is lehet boldog az ember.”
Májusban Kondor Ágota, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium igazgatónője látogatott el a plébániára. Arról beszélt, hogy sikeres karrier mellett is lehet valaki jó feleség, édesanya, nagymama, és ideje is lehet erre. Hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy merjünk álmodni és álmaink megvalósításáért mindent megtenni.
Júniusban tulajdonképpen két különleges alkalmat is tartottak: először Bara László, a marosvásárhelyi Szent Erzsébet plébánia lelkipásztora tartott előadást. Üzenete az volt, hogy Isten minden embert boldoggá akar tenni hivatása által, amit viszont nekünk kell megtalálnunk. Így fogalmazott: „Nem azért lesz valakiből pap, – Isten akarata szerint – mert ez a hivatása, hanem azért, mert csak így lehet boldog.”
Őt követően az osztálytársi találkozón, Böcskei László nagyváradi püspök beszélt hivatásáról. Többek között elmondta, hogy a hivatás kialakulásához elengedhetetlen a szülők és a környezet imádsága, támogatása, példaadása.
A nyári szünet után, szeptemberben Molnár Attila unitárius lelkész hivatástörténetét hallhattuk, aki családjával érkezett Oroszhegyre. Nála is visszaköszönt Böcskei László gondolata: fontos a környezet, különösen a szülők hatása. Édesanyja biztatta a hivatás felismerésében, de nem erőltette, hogy pap legyen.
Októberben a hivatások évének záró eseményeként Marosszentgyörgy polgármestere és felesége, Sófalvi Szabolcs és Adél tartott előadást. Hitvallásukat így fogalmazták meg: „Ha nem az Úr építi a várost, építői hiába fáradnak” és „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Hangsúlyozták: nem igaz az, hogy a munkahely elveszi az életedet és nem jut erőd a feleségedre vagy a gyermekeidre! Ha az Úrra bízzuk az életünket, Ő megmutatja a helyes prioritásokat.
Opra István
