November köztudottan a nagy árkedvezmények időszaka. Közeledik, sőt, már itt is van a Black Friday-ek (Fekete Péntekek) dömpingje (van, ahol már le is járt), az áruházak és üzletek ismét a nagy „betakarításra”/bevételre és polcaik kitakarítására készülnek. Sokan akár éjjel is fennmaradunk, csakhogy vásárolhassunk. És vásárolunk is az elkövetkezendő időben: szeretteinknek, a számunkra kedves személyeknek több-kevesebb, olcsóbb vagy drágább termékeket. Mások pedig saját maguk készítenek valami kedveset, s azt ajándékozzák. Ki-ki a zsebe és lehetőségei szerint. Sokszor szembesülünk viszont azzal, hogy rémálom lett a kapott tárgy: egy-kettő elromlik, vagy éppen nincs mit kezdjünk vele a házban. Novemberben talán sokszor azzal is szembesülünk, hogy egy-egy tárgy a házban, ha még jó is, már rég „máshol tart a világ, lejárt, elévült”, újat akarunk. Szinte minden nap találkozunk a tervezett elavulással. Minden jó, ami drága, vagy ha nem jó valami, akkor legalább olcsó?
Az izzólámpa példája
Jártunk már úgy, hogy az újonnan megvásárolt termék, legyen az elektronikai cikk vagy bármilyen használati cikk, pár használat után cserbenhagyott? Volt úgy, hogy megannyi bosszúság töltött el azért, mert valami pont akkor romlott el, amikor szükségünk lett volna rá? Biztos sokan jártunk már úgy is, hogy régebbi, pár évtizeddel ezelőtt készült hasonló termékeket kézbe véve látszott rajtuk, hogy mennyire jobb anyagból készültek, sokkal tartósabbak még akkor is, ha az idő vasfoga már rajtuk is megmutatta magát. Rejtett gyártási hibák, szokták mondani. De biztos úgy is jártunk, hogy egy-egy cipő csupán egy évszakot tartott ki, vagy egy-egy termék pont akkor romlott el, amikor lejárt a szavatossági ideje, más pedig akkor, amikor elérte a kis használati utasításokkal tele könyvecskéjében jelzett átlagos élettartam felső határát. Sokan mondanák, sebaj, „veszünk másikat, nem vagyunk már idős nagyszüleink fiatalkorában, amikor nem lehetett kapni”. A jelenlegi, fogyasztásra épülő világgazdaság is pont ezt várja el tőlünk: fogyasszunk, s ha lehet, minél többet! Nem számít az számos esetben, hogy ebből vagy abból a tárgyból már van pár otthon, a nagyáruházak, boltok polcain kecsegtetően felénk kandikáló cikk üzen: „vásárolj meg”, vagy netán azt, hogy „csak most, csak itt van esélyed árleszállítással megvásárolni mindent”.
Ugye sokan emlékszünk még arra az időszakra, amikor viszonylag olcsón, de nagyon gyakran kellett izzólámpát (villanykörtét) vásárolnunk, s ezek viszonylag sokat fogyasztottak és keveset tartottak (az új izzólámpákhoz viszonyítva)? Nemrég láttam egy érdekes riportot ezzel kapcsolatosan. Felkeltette a figyelmemet az, hogy az egyik amerikai kisváros tűzoltóállomásán van egy olyan izzó, ami már több mint egy évszázada működőképes. Amióta Thomas Edison feltalálta az izzót, az nagy utat tett meg a mai formájáig. A tömeggyártásra alkalmas izzólámpának a megalkotása után is számos kísérlet látott napvilágot arra vonatkozóan, hogy miként is lehet jobb, energiatakarékosabb és tartósabb izzót gyártani. A múlt évszázad elején elértek oda, hogy 2500 órás élettartam optimálisnak bizonyult. Film is született arról az összeesküvés-elméletről, ami szerint a nagy gazdasági világválság idején a legnagyobb gyártók egyezséget kötöttek volna arról, hogy mindannyian a korábbinál kisebb élettartamú izzókat fognak gyártani. Tény az, hogy ezek után az izzók átlagos élettartama 1000–1500 óra használat köré csökkent. Mindez csupán azért érdekes, mert az egyszerű izzó ekképp vált a tervezett elavulás jelképévé.
A tervezett elavulás szerint a gazdasági növekedés fenntartása érdekében különféle cégek az 1920-as évektől az addigi minél tartósabb termékek helyett inkább hamar „elromló” termékeket kezdtek gyártani, ezáltal elérve azt, hogy hamarabb kelljen újat vásárolni. Egy-egy termék elromolhat fizikailag (a cipő tönkremegy, mások technikailag mennek tönkre), másokat a divat vagy a reklám szorít ki, elavultakká válnak, túlhaladottak lesznek, bosszúságot okozva és arra ösztönözve, hogy újat vásároljunk. A tervezett elavulás ellentmondásos: serkenti a gazdasági növekedést, munkahelyeket tart fenn, újakat teremt, viszont azzal, hogy újabb és újabb termékek megvásárlására ösztönöz, felesleges költségeket is teremt, legyenek azok környezeti, egészségügyi (lásd akár csak a légszennyezést) problémák vagy éppen a keletkező nagy mennyiségű hulladék tárolása, semlegesítése.
A Collins szótár a klímasztrájk kifejezést választotta 2019-ben az év szavának, mert állítólag sokkal többször használjuk a kifejezést, mint eddig. Az egyháznak mi köze van mindehhez? Habár az egyház már rég foglalkozik minden olyan kérdéssel, ami társadalmi és szociális téren is érint bennünket, Ferenc pápa 2015-ben megjelent Laudato si’ kezdetű enciklikája óta mintha új lendületet kapott volna ez a folyamat, egyre többet beszélünk nemcsak tervezett elavulásról, hanem fenntartható fejlődésről is. Talán olyan folyamat kezdete mindez, amely elhozza a sokak által vágyva-vágyott fenntartható jövőt.
Fábián Róbert
Fekete Péntek
A kereskedelem történelme során a vásárlók figyelmét különféle módokon próbálták megszerezni. A 20. század elejétől kezdve azonban a kereskedelemben olyan változások álltak be, amelyek szükségessé tették, hogy a vállalatok jobban megértsék azt, hogy a vásárlók mire kapják fel a fejüket. A Black Friday (avagy Fekete Péntek) szokása az Egyesült Államokból ered. Eredetileg a hálaadás napja utáni napot jelölte, de később egyre inkább a karácsonyi bevásárlási szezon első, megnyitó napjává vált. Kelet-Európát az elmúlt években érte el ez a jelenség igazán. Leginkább a kis- és főleg az online kereskedelemben népszerű, nem csoda, hogy évről évre megpróbálják bevetni mint vásárlószerző eszközt. Vállalati oldalról az óriási előnye az, hogy megnöveli a forgalmat, illetve olyan eszközt szolgáltat a marketingeseknek, amellyel közelebb tudják hozni a termékhez azokat a fogyasztókat, vásárlókat, akiket megszokott reklámokkal már nem nagyon érnének el.
A sokszor nagyon vonzó promóciós ár erős ösztönzőként hat, sokszor még azokra is, akik nem tervezték egy adott termék beszerzését. Klasszikus reklámmal nehezen lehetne hasonló hatást elérni, ugyanis manapság ezekre már sok esetben immunissá váltunk. A legtöbb üzlet csak a nagyokat, a vélhetően profibbakat utánozza. Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy a Black Friday-akciók nem minden üzlet esetében sikeresek. A legtöbben ezért csak adott termékkategóriák esetében csökkentenek jelentősen az értékesítési áron. Ez a fő eszköz. A legtöbb üzlet és webáruház kiválogatja azon termékeket, amelyekre igény van a piacon, és amelyek esetében az üzleteknek is kedvező a beszerzési ára.
Az árat a promóciós időszak előtt csak azért megnövelni, hogy aztán legyen miből csökkenteni, tulajdonképpen illegális (amennyiben azelőtt kevesebb mint 30 nappal történik), ezért erre már viszonylag kevés példa van. Sajnos még mindig léteznek csalások, ezért nagyon kell figyelni. A fogyasztóvédelem ajánlásait érdemes elolvasni minden ilyen promóciós időszak előtt! Amire még nagyon érdemes figyelni, az a termékkel kapcsolatos összes közölt információ. Ilyenkor a sok kedvező ár megbabonázza az agyat, hajlamosak vagyunk átsiklani fontos információk fölött és olyan termékekről dönteni, amelyekre nincs is szükségünk. Egy másik dolog, amire érdemes figyelni, az a végső ár. Vannak üzletek (elsősorban webáruházak), amelyek esetében a kosárba helyezett termék ára bizonyos feltételek mellett módosul, ezért lehet, hogy nagyon kedvező áron láttuk és tettük a kosárba, de a vásárlásnál már nem ugyanazt az árat látjuk. Tehát a nagy árkedvezmény mellett maradjunk kíváncsiak a feltételekre is.
Összességében azonban olyan termékbőség tapasztalható a piacon és annyira fontos a gyártóknak a piacépítés, piacbővítés, hogy évente néhány nap erejéig egy ilyen, jelentős árkedvezményekkel működő időszak mindenkinek megéri. Ha valaki a vásárlás élményét jó dolognak tartja, akkor lehet úgy fogalmazni, hogy ez az időszak a vásárlás egyfajta ünnepe.
Agyunk „megbabonázása”
A jelentős árleszállítás észlelése tulajdonképpen egy biológiai folyamatot indít el. Az agyunk úgy érzi, hogy egy éléskamrára, kincsesládára bukkant. Ne feledjük, hogy évezredeken keresztül viszonylag ritkán érték ilyen „jutalmak” az elődeinket, így nem csoda, hogy manapság, amikor számos termék esetén óriási a kínálat és a gyártók a piacépítésben érdekeltek, ezért megbabonázhatóvá válnak a vásárlók. Ahogy egy szupermarketben a polcokon látható elképesztő bőség látványa is, úgy a rendkívül kedvező feltételek is azt üzenik, hogy akkor és ott egy nagy előnyre, haszonra lelhetünk. Ez természetesen messze áll a racionális, jól átgondolt döntéshozataltól, de azért sarkítani sem érdemes: vannak, akik azért várják az év ezen időszakát, mert van egy konkrét bevásárlási listájuk, aminek elemeit ilyenkor valóban kedvező áron vásárolják meg. A másik véglet sajnos az, amikor irracionális, úgynevezett impulzusvásárlásba kezdünk és céltalanul költjük a pénzt, a megszerzett termékekből származó valós haszon pedig nem túl nagy.
Tervezett elavulás
A tervezett elavulás jelensége egy sajátosan modern képződmény. A termékgyártó cégek abban érdekeltek, hogy kiszámíthatóvá és garantálhatóvá váljanak a jövőbeli eladásaik, vagyis nem bízzák a véletlenre, hogy termékeiket meddig használhatják a vásárlóik. Etikai szempontból több ponton vitatható ez a praktika, hogy a gyártók abban a reményben, hogy hamarabb történjen újravásárlás, esetleg lerövidítik egy adott termék tartósságát. A rövidebb tartósság/szavatosság nem feltétlenül jelent rosszabb minőséget, hanem egyszerűen arról van szó, hogy amikor egy terméket megvásárolunk, tulajdonképpen egy termékhasználati időszakot is vásárolunk. Ez a legtöbb vásárlóban nem tudatosul, mert a gyártók sem sietnek ezt így konkrétan közölni. A tervezett elavulás közvetett módon ugyan, de előnyös is lehet, például jobban kiszámítható a nyersanyagszükséglet, jobban garantálhatóak az árak, illetve sejthetővé teszi, hogy mi, fogyasztók mire számítsunk egy termék elavulásával kapcsolatban. Ha egy termék nagyon jó minőségű és sokba kerül, akkor nehezen nyeljük le a tervezett elavulás időpontjának beköszöntét. Az Apple iPhone esetén például az a percepció, hogy ez etikátlan, pedig egyszerűen csak egy gyártói döntés, amiről érdemes tudni már akkor, amikor egy új készüléket vásárolunk. A Black Friday mindig kedvez a felhalmozódott készletek értékesítésének, ezért lehet azt mondani, hogy egy ilyen akció segíti a kifutóban levő termékek értékesítését, ugyanakkor egyes új termékek piaci kipróbálására is megoldást nyújthat.
Szembenézés
Manapság több olyan társadalmi és környezeti jelenség van, ami arra késztet bennünket, hogy újragondoljuk a vásárlással, fogyasztással való viszonyunkat. A környezetszennyezés az egyik ilyen tényező, a másik pedig az, hogy mintha a vásárlással, fogyasztással, birtoklással valamilyen űrt akarnánk betölteni a mindennapjainkban. Ezt a két tényezőt lehet hallani a leggyakrabban a túlfogyasztás kapcsán. Az ember általi környezetszennyezés egy tényszerűség. A természet birtokbavétele, az iparosodás már néhány száz éve zajlik és mára már a hátrányai is egyértelműen látszanak. A természeti környezet saját, az embertől független ciklusai (felmelegedés–lehűlés) mellett az emberi tevékenység jelentősen és egyértelműen negatívan hat a természeti környezetre. A gyártási technológiák fejlődése és néhány gazdasági folyamat egy olyan kereskedelmi közeget hozott létre a 20–21. századra, amiben elképesztő termékválasztékból válogathatunk megfizethető áron. Gondoljunk csak bele, tulajdonképpen akármit megvásárolhatunk és az ár megfizethető! A bolygó másik oldaláról hozzák nekünk elhanyagolható áron. Ilyen szempontból sosem éltünk ilyen jól. A bőség egyértelmű és természetes. Már a harmadik világ országaiban is egyre kevésbé az élelmiszerhiány a fő kérdés. Inkább azon szoktunk ma már meglepődni, ha egy üzleti polc egy picit mintha üres lenne, és nem azon, hogy tízezer termék vár minket tőlünk átlag egy kilométerre, akárhol is élünk.
Ennek a bőségnek az árát részben a természeti környezet fizeti meg, amibe roppant fájdalmas belegondolni. Azt viszont fontos tudatosítanunk, hogy az egyetlen kiút nem a jólét feladása. A fogyasztói társadalom minden folyamatának lenullázása a mai emberi civilizáció legtöbb vívmányáról való lemondással is járna, ami ma már legtöbbünk számára elképzelhetetlen lenne. Földgáz nélkül (egyelőre) nem létezik műanyagipar. Ha hirtelen nincs műanyag, nagyon sok minden nincs, nem csak zacskó vagy műanyag palack nincs. Ha nincs nemzetközi kereskedelem, akkor nagyon sok banális dolog nincs vagy pedig nem megfizethető.
Az emberek az iparosodásig meglepően ugyanolyan életvitelt folytattak. Kizárólag helyi terméket fogyasztottak, helyi intelligenciából származó vívmányaik voltak, ami valljuk be, idilli, de csak épp elég volt a túléléshez. Ők is, akárcsak manapság a harmadik világ lakói, jobb életre vágytak, több biztonságra, egészségre. Bőségért imádkoztak, a szegénységet el akarták kerülni. Kultúrától függetlenül ez az emberi természet része. Ilyen szempontból például az úgynevezett nemnövekedés, amelyik abból indul ki, hogy ne a gazdasági növekedés és fejlődés legyen a cél, hanem az önkéntesen vállalt egyszerű élet és fenntarthatóság, pusztán egy elmélet. Például nem igazán fér bele ebbe az elméletbe a gyarapodás semmilyen formája. A nemnövekedés egy jó ötlet, amikor mindenünk megvan, és nem jó ötlet, amikor nélkülözünk. Épp ezért nem csoda, hogy ideológiaként könnyű szimpatikussá tenni Svédországban, de roppant nehéz lesz eladni Indiában, Madagaszkáron, Mozambikban.
Egy másik megoldás a fenti problémákra, ami a növekedést, javulást, fejlődést alapvetően pozitív dolognak tartja, ugyanakkor vélhetőleg képes orvosolni a legtöbb létező problémát, az a technológiai innováció felpörgetése lenne. Ma már lehetséges bioműanyagot gyártani, lehetséges megújuló energiaforrásból áramot fejleszteni, létezik biodiesel, és a jövőbeli tudományos felfedezések elképesztő megoldásokat tartogatnak számos olyan problémára, amelyek nagy részét ma még megoldhatatlannak látjuk. Ha a nagyszüleink a nemnövekedés mellett döntöttek volna a 20. század első felében, akkor ezek ma mind nem léteznének, ahogy a jövő innovációi sem.
Az én véleményem az, hogy csak az lehet tartós megoldás, ami nem tagadja az emberi természetet és az emberiség problémamegoldási képességeire épít. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell szigorúan szembenézzünk fogyasztói szokásainkkal, a természeti környezettel való viszonyunkkal. A mainál sokkal környezettudatosabb gazdaságra van szükség, sokkal felkészültebb, a problémákban közvetlenül érintett politikai döntéshozókra és sokkal felelősebben gondolkodó vásárlókra. A felelős vásárlónak például mindig őszintén fel kell tennie magának azt a kérdést, hogy valójában mire van szüksége és miért?
dr. Seer László egyetemi oktató, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar, Magyar Intézet
Megjelent a Vasárnap hetilap november 17-i számában.
