Az 1989. november 9-én bekövetkezett történelmi esemény új párbeszéd lehetőségét nyitotta meg Európa keleti és nyugati fele között. A fizikai akadály eltűnt, ugyanakkor a gazdasági és társadalmi különbségek továbbra is fennállnak. Nyugat-Európának jobban meg kellene hallgatnia a keleti országokat – vallja a COMECE elnökhelyettese.
Mariano Crociata latinai püspök, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa (COMECE) első elnökhelyettese nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak a berlini fal leomlásának évfordulójára kiadott nyilatkozatukról. Ez a harminc évvel ezelőtti korszakalkotó esemény lehetővé tette, hogy Európa történelme újra egy szálon fusson tovább. A fal leomlása a háború utáni időszak fájdalmas fejezetének lezárását jelentette, és egyben a párbeszéd és az együttműködés útját nyitotta meg a felszabadulásra és mély újjászületésre vágyó nemzetek között. A XX. század uralkodó ideológiái is lassú hanyatlásba kezdtek, ugyanakkor a berlini fal lebontásával nem tűntek el a különbségek és a távolságok az egyes országok között.
Erős az igény a párbeszédre
Crociata püspök szerint még mindig tart az egyesítés folyamata, amellyel meg kell haladnunk a sokéves elszigeteltség teremtette ideológiákat és a különbözőségeket. A két blokk ilyen tartós különválasztása nem múlt el fájdalom nélkül, és nem is lehet rövid úton begyógyítani a sebeket, mert a történelmi folyamatok lassan zajlanak. Jó úton járunk, még ha sok nehézséggel is kell szembenéznünk. Az Európai Unió püspökei a párbeszéd megújítására szólítanak, hogy együtt dolgozzunk a szabadságért és az egységért. Ez a folyamat elindult, jól halad, de nem szabad elfeledkeznünk a még fennálló távolságokról és különbségekről. A keleti és nyugati blokk országai előtt két különböző út áll az újra megtérésre. Ez pedig nagyobb párbeszédkészséget kíván. A Kelet-európai országok jogosan várják el, hogy jobban figyelembe vegyék sebeiket és elvárásaikat, ennek pedig a nyugati országok nem tesznek megfelelően eleget. Igen erős az igény a párbeszédre, és az egyház sokat segíthet azzal, hogy stabil vonatkozási ponttá válik.
Nemzetközi megfigyelők állításai szerint félő, hogy Európában új falak épülnek a sok országban terjedő populizmus és nacionalizmus következtében. Vajon igaz-e ez az olvasat? Crociata püspök a kérdésre válaszolva kifejtette: A berlini fal fizikai leomlása után nem tűntek el egészen a szimbolikus, láthatatlan falak, amelyek különböző eredetűek és nemcsak keletet és nyugatot érintik. Elég, ha az Európa északi és déli része közötti megosztottságra gondolunk: azokra a falakra, amelyeket a gazdasági és társadalmi különbségek okoznak, vagy amelyek a külföldieket, a bevándorlókat érintik. Egy új berlini fal képe azonban valószerűtlen a COMECE elnökhelyettese szerint. A történelem fonala ugyanakkor a mi kezünkben van, azon kell munkálkodnunk, hogy túljussunk ezeken az eltéréseken. A Kelet-európai országokat nem elítélni kell, hanem meghallgatni, hogy figyelembe vegyük a történelmi és társadalmi okokból kialakult igényeiket, amelyeket a nyugat talán nem is ismer. Határozott erőfeszítéssel kell elkerülnünk, hogy valaki újabb, gyászos elválasztások építéséről álmodhasson – zárta a Vatikáni Rádiónak adott interjúját Mariano Crociata latinai püspök, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa (COMECE) első elnökhelyettese.
Az Európai Unió püspökei a párbeszédre szólítanak
Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa (COMECE) nyilatkozatot adott ki a berlini fal három évtizeddel ezelőtti leomlásáról. A püspökök, köztük a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát képviselő Cserháti Ferenc Esztergom-budapesti segédpüspök, a párbeszéd újrakezdésére hívják az európai állampolgárokat.
A berlini fal leomlásának 30. évfordulóján az Európai Unió országainak püspökei minden európai állampolgárt arra hívnak, újítsák meg együttes erővel a párbeszéd folyamatát egy közös békés jövőért a szabad, egyesült Európában. A COMECE alelnöke, Franz-Joseph Overbeck esseni püspök, Németország tábori püspöke szerint a nyilatkozat „minden európait szolidáris közösségvállalásra hív”.
A dokumentumot a COMECE közgyűlése fogadta el, amelyet a püspöki konferenciák delegáltjai alkotnak. A közgyűlést október 23. és 25. között tartották Brüsszelben Jean-Claude Hollerich SJ bíboros elnökletével.
A COMECE püspökeinek nyilatkozata a berlini fal leomlásának 30. évfordulóján
A berlini fal leomlása 1989. november 9-én a legújabbkori európai történelem egyik legfontosabb eseménye volt, egy érzelmekkel teli pillanat. Miután több mint 28 éven át betonfal választotta el a berlini embereket – rokonokat, barátokat és szomszédokat –, viszontláthatták egymást, ünnepelhettek, és kifejezhették örömüket és reményüket. Ez után a pillanat után másként nézett ki a világ.
A fal Európa és az egész világ ideológiai megosztottságának szimbóluma volt. A változások, amelyek 1989 elején zajlottak Magyarországon, áprilisban a vasfüggöny óvatos megnyitása, valamint az első szabad választások júniusban Lengyelországban – készítették elő a berlini fal leomlásának útját, mely a Közép- és Kelet-Európa országaiban uralkodó elnyomó hatalmak bukását és a szabadság lehetőségének megnyílását fémjelezte. Történelmi fordulat volt, mely sok-sok európai ember elkötelezett küzdelme árán tudott megvalósulni, akik szünet nélkül, de békésen kifejezésre juttatták a politikai fordulat iránti határozott szándékukat.
Való igaz, hogy nem teljesült minden várakozás, melyet a berlini fal leomlása ébresztett, ahogy az is igaz, hogy azok az ideológiák, melyek a berlini fal építése mögött álltak, nem teljesen szűntek meg létezni Európában, s továbbélve megmutatkoznak ma is különböző formákban. Mint keresztények valljuk, Krisztus „a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte” (Ef 2,14). A fal leomlása nemcsak történelmi esemény, melyet meg kell ünnepelnünk, van prófétai dimenziója is. Arra tanít minket, hogy embereket elválasztó falak építése soha nem lehet megoldás; egyben felhívás arra, hogy együttesen fellépjünk egy jobb, összetartóbb Európáért. Emlékeznünk kell Szent II. János Pál pápa kiállására és bátorító szavaira: „Európának két tüdővel kell lélegeznie.”
Elismerjük, hogy a kiengesztelődés folyamata törékeny és nehéz. Ez a folyamat az elnyomó hatalmak áldozatainak szemszögéből még nem fejeződött be. Elszántságuk, elkötelezettségük és szenvedéseik döntő módon hozzájárultak ahhoz a szabadsághoz, amit Európa ma élvez. Ezért az a célunk, hogy a remény jeleit és a jobb jövő iránti várakozásokat Európa minden polgárában újraélesszük. Ők azok, akik 1989 novemberében ezt a történelmi fordulatot lehetővé tették. Ezért mi, keresztények és európai polgárok felszólítunk minden európai embert, hogy közös erővel újra szálljanak síkra az országaink eltérő kultúrái és mentalitásai közötti párbeszéd folytatásáért, mely tiszteletben tartja eltérő történelmi tapasztalatainkat, és osztja a közös, békés jövőbe vetett reményünket. Ahhoz, hogy ez a törekvésünk sikeres legyen, emlékeztetni kell magunkat arra, a találkozás kultúrájának előfeltétele, hogy meghallgassuk egymást. Keresztényként az a feladatunk, hogy az evangéliumot hirdessük, és tanúságot tegyünk arról, hogy „az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán” (Gaudium et spes, 22).
Az Európai Unió püspökei imára szólítanak mindenkit. Fohászkodjunk Istenhez, a történelem Urához, segítse kiállásunkat azért az Európáért, melyet a Szentlélek mozgat. A Szentlélek a remény forrása és alapja, ahogy erőt adó forrása az új és elkötelezett küzdelemnek is mindazon értékekért, amelyekre Európa épült: melyek az igazságosság, a szabadság és a béke.
Forrás: Vatican News / Magyar Kurír
