A nagyváradi püspöki kápolna búcsúját ünnepelték

0
1955
Fotók: Hirek.varad.org

Borromeo Szent Károly ünnepén, november 4-én Böcskei László megyés püspök búcsús szentmisét mutatott be az egyházmegye papságával, szerzeteseivel közösen a nagyváradi Püspöki Palota kápolnájában. A szentmisén szerzetes nővérek, hitoktatók is részt vettek a számos hívő mellett. „Legyünk élő krisztushordozók” – erre bíztatott a főpásztor.

Szentbeszédet Pék Sándor esperes-plébános mondott. A szentmise bevezetőjében Böcskei László a helyi sajtóban megjelent híradásokról beszélt, amelyek a püspöki palota eredeti szépségének visszanyeréséről számoltak be. Ezek a híradások a külső szépségről szólnak, s bár ez is fontos, de fontosabb az, amitől belsőleg szép, megszentelt ez a hely, amelyhez két vértanú is kötődik – utalt a főpásztor boldog Apor Vilmos és Bogdánffy Szilárd püspökökre – számol be az alkalomról a nagyváradi egyházmegye sajtóirodája.

„A papokkal, szerzetesekkel és hívekkel együtt ma megünnepeljük az egyházmegye legfontosabb irodájának az ünnepét, az irodáét, ahol a legfontosabb megbeszélések, ügyintézések történnek. Kérjük Borromeo Szent Károly közbenjárását, aki példa számunkra, hogyan kell az Urat szeretni, hogyan kell az Úrhoz közel maradni. Az Eucharisztikus Kongresszus 3. előkészületi évéhez érve, a „Ti adjatok nekik enni” jézusi felszólításra fektetjük a hangsúlyt. Megismertük Jézust, most pedig el akarjuk vinni őt másokhoz is. Ez a misszió: élő krisztushordozók legyünk a mindennapokban az emberek között. Ehhez kérjük az Úr segítségét” – bíztatta a jelenlevőket Böcskei László.

Prédikációjában Pék Sándor Nagyvárad-Újvárosi esperes-plébános arról az örömről beszélt, amely a mások szenvedésén való enyhítéssel jár, amint azt Borromeo Károly is tette. Hiszen sok a szenvedés és a szükség ma is a szívekben, a fejekben, sokszor a zsebekben is. A vértanúságról és a misszióról, valamint a vértanúság missziójáról is beszélt a szónok.

„Hogyan adjuk mi oda az életünket ma, békés időszakban? A lelkipásztorok legjobban az igehirdetés által tehetik. Ábrahám idejében szövetségkötés jele a kettévágott állatok közötti vonulás volt. Amint Jézus az utolsó vacsorán tette, a pap a szentmisében megtöri az ostyát egy új szövetség megkötésének jeléül. Jézus egy új szövetséget kötött velünk. Ezt éreztessük meg a mindennapokban testvéreinkkel, ez a mi missziónk” – zárta beszédét Pék Sándor.