Mondd, te ismered a zsiráfokat és beszélsz is zsiráfnyelven? A zsiráf egy nagyon különleges állat, de mégis oly keveset tudunk róla, még kevesebbet az ő kommunikációs nyelvezetéről. A gyergyószentmiklósi Szent Ferenc Alapítványhoz járó gyerekeknek és családjuk számára szervezett a Gyulafehérvári Caritas egy interaktív családi délutánt október 30-án, ahol megismerkedhettek ezzel a titokzatos nyelvvel.
A zsiráfnyelv egy játékos metaforára utal, ami valójában az erőszakmentes kommunikációs nyelvezetet jelenti. Nagyon sok családban az erőszak alattomosan jelen van és generációkról generációkra adódik tovább, mint egy tanult viselkedés. A gyerekek nagyon ügyesen lemásolják és megtanulják a felnőttektől azt, hogy amikor düh, feszültség, fájdalom érzése van bennük, azt hogyan kezeljék, hogyan oldják magukban. Egy gyerek életében az őt körülvevő környezet mind-mind példaként szolgál a tekintetben is, hogy a feszültséget, dühöt, megbántottságot hogyan oldja fel önmagában a felnőtt. Kiabálással-e, csapkodással-e, ütéssel-e, fizikai bántalmazással-e? Vagy talán más módon?
Valóban léteznek más módozatok a tehetetlenség, feszültség, düh kifejezésére, mint az erőszakos megnyilvánulás. Ezen a délutánon a zsiráftól nagyon sokat tanultak a résztvevők. Lássuk csak, hogy mi emberek mit is tudtunk tanulni egy zsiráftól?
A szárazföldi állatok közül neki van a legnagyobb szíve – 13 kilóra is megnő, hogy elegendő vérrel lássa el a fejet. Számomra ez sokat mond a szív és a fej közötti kapcsolatról is. A foglalkozáson résztvevők közösen megbeszélték, és rácsodálkoztak arra is, hogy milyen békességben élhet az a lény, akinek a feje magasan a lombok között van, ahol tiszta a levegő és csend van. Egy-egy probléma közepette nagyon jó, ha kitágul a látókörünk, ha el tudunk csendesedni és több választási lehetőségre látunk rá. Játékos gyakorlatok által megélhették a résztvevők, hogy semmilyen problémát nem lehet megoldani azon a szinten, ahol a probléma van, csak egy magasabb pontról rálátva vagyunk képesek megérteni az összefüggéseket és megtalálni a kivezető utat. A zsiráf ezt a szemléletváltást szimbolizálja.
A zsiráf mellet a sakálnyelvről is tudomást szereztek a résztvevők. Nem mintha az egyik „jó” és a másik „rossz” volna. A különbség a zsiráf és a sakál között az, hogy utóbbi mindennapjaink olyan helyzeteit képviseli, amikor tehetetlennek érezzük magunkat és reakcióinkkal többnyire egyre mélyebbre kerülünk az elkeseredésbe és fájdalomba, míg a zsiráf szemlélete és eszköze kivezető utat mutat az értelmetlen küzdelemből. Jó hír volt a csoport számára, hogy a zsiráfnyelv könnyen tanulható, elsajátítható.
A családi program végén a zsiráfnyelv gyakorlását tűzte ki célul a csoport, és a jövőben további alkalmakat teremtünk arra, hogy még jobban megtanulják és alkalmazni tudják.
A programot a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság támogatta.
Mezei Hajnal fejlesztő pedagógus
