Az 1956-os emlékezések központi motívuma a szabadság kérdése – az Erdély-szerte tartott ünnepségek mindenikén ez a motívum állt a beszédek középpontjában.
Kolozsváron a megemlékezés a Sétatéren álló ’56-os emlékműnél ünnepi beszédekkel és koszorúzással kezdődött, a János Zsigmond Unitárius Kollégium kórusa énekelt, az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői áldást, politikusok és közszereplők ünnepi beszédeket mondtak. „1956-ban egy kis nép, a magyar nép hadat üzent a zsarnokságnak, szabad akaratát kívánta érvényesíteni, szabad sorsáról akart dönteni” – mondta Oláh Emese alpolgármester. Mile Lajos magyar főkonzul többek között a forradalom utáni hosszas hallgatásról is szólt. Csoma Botond Kolozs megyei RMDSZ-elnök szerint büszkék lehetünk arra, hogy Magyarország, magyar nép mérte az első csapást a kommunizmus falára.
Este 7 órától a Kolozsvári Állami Magyar Operában folytatódott az ünneplés. Egyetlen beszéd hangzott el, Novák Katalin államtitkár többek között ezt mondta: „Cserélhető és szerkeszthető profilok, cserélhető és szerkeszthető kapcsolatok, cserélhető és szerkeszthető identitások korához érkeztünk, ahol biztos pontok, kapaszkodók könnyen bizonytalanná válhatnak.” Majd az igazi, belülről jövő szabadságról szólt, és arról, hogy a belső szabadság nem adható fel. Ugyanakkor emlékezetett: a szabadságot nemcsak elvehetik tőlünk, de el is veszíthetjük vagy el is pazarolhatjuk. Olyan korban élünk, amikor a szabadságnak látszólag alig vannak korlátai, a szabadság jelszava alatt veszélyes gondolatok is helyet követelhetnek maguknak: arra biztatnak, nem gond lemondani anyanyelvről, hitről, családról, gyermekvállalásról – mi, akik ezeket hallgatjuk, észre sem vesszük, hogy mindeközben észrevétlenül a szabadságunkat szűkítik be és mi hagyjuk, hogy beszűkítsék.
Az ünnepi műsorban fellépett a Budapesti Nemzeti Filharmonikusok énekkara, amely Magyarország egyik vezető hivatásos kórusa. Somos Csaba karnagy vezetésével az első részben Kocsár Miklós, Gyöngyösi Levente, Vass Lajos, Orbán György, Bartók Béla, Kodály Zoltán versmegzenésítéseit, kórusműveit adta elő, majd szünet után a Kolozsvári Magyar Opera zenekarával együtt Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus-át szólaltatta meg Pataki Adorján szólójával és Horváth József vezényletével.
Kodály egyik remeke, a Psalmus Hungaricus (azaz: Magyar zsoltár) Kecskeméti Vég Mihály zsoltárfordításának szövegére íródott, annak címe: Könyörgés hamis atyafiak ellen. Vigasztalódás Istenben. Ez az 55. (illetve héber számozás szerint az 54.) zsoltár, régies és szép szövege egyszerre idézi a hallgató emlékezetébe Dávid korának nehézségeit, a fordító saját tapasztalatát és a mindenkori ember szomorú tapasztalatatát a hamis barátokról, a barátság elárulásáról, békétlenségről és ellenségeskedésről.
Kodály a Kecskeméti-féle zsoltárfordítás 22 versszakából csak 17-et használt fel, az első versszakot mintegy refrénként ismétli, így rondótémaként tér vissza: “Mikoron Dávid nagy búsultában, / Baráti miatt volna bánatban…” Kodály csodálatos magyar oratóriumot alkotott, amelyben a zenekar és kórus is nagy szerepet kap, a tenor szólaltatja meg a témát az ártatlanok bukásáról, amelyre hol a női kar, hol a teljes kórus reagál. A második tételben a tenor líraibb szólót énekel, a záró tételben a kórusé a főszerep, a hangnem itt harcias dacolás, végül a teljes mű csendes imával végződik.
„Istenem Uram, kérlek tégedet, / Fordítsad rám szent szemeidet, / Nagy szükségemben ne hagyj engemet, / Mert megemészti nagy bánat szívemet. // Te azért lelkem, gondolatodat, / Istenben vessed bizodalmadat, / Rólad elvészi minden terhedet, / És meghallgatja te könyörgésedet. // Igaz vagy, Uram, ítéletedben, / A vérszopókat ő idejökben / Te meg nem áldod szerencséjökben, / Hosszú életök nem lészen a földön. // Igaz vagy, Uram, ítéletedben, / A vérszopókat ő idejökben / Te meg nem áldod szerencséjökben, /Hosszú életök nem lészen a földön. // Az igazakat te mind megtartod, / A kegyeseket megoltalmazod, / A szegényeket felmagasztalod, / A kevélyeket aláhajigálod.”
