Egy jezsuita tábori lelkész élő emlékezete a Csíki-havasokban

Aki járt már valaha is Kosteleken, soha nem felejti el az oda vezető kalandos, gyönyörű útszakaszt. A gyulafehérvári főegyházmegye legkeletibb egyházközsége, az egyik legelzártabb gyimesi csángó település ez. Határában útszéli kereszt és emlékkő hívja fel az utazó figyelmét arra, hogy „itt történt valami”.

Boldog P. Rupert Mayer SJ, az első világháborúban tábori lelkészként teljesített szolgálata közben Kostelek közelében, Sósmezőn súlyos sérülést szenvedett, aminek következtében elveszítette bal lábát. 2005-ben néhai Bálint Lajos érsek kezdeményezésére állíttatott elmékhelyet a jezsuita tábori lelkész tiszteletére Salamon Antal egykori kosteleki és Salamon József gyimesbükki plébános. Azóta minden év októberének végén megemlékeznek a megsebesült szerzetesről, valamint a világháborúban harcolt katonákról, és lelkiüdvükért szabatéri szentmisét mutatnak be, amelyen a környék hívei – kostelekiek, gyepeceiek és magyarcsügésiek – vesznek részt.

Idén, október 19-én Csintalan László nyugalmazott plébános mutatta be a megemlékező szentmisét, amelyet a gyermekek rövid ünnepi műsora követett. Az eseményen részt vett Bőjte Csongor gyakorlati éves kispap, aki beszámolójában a prédikációban elhangzott gondolatokból emelt ki néhányat.

Isten mindannyiunkat arra hív, hogy munkatársai legyünk országának építésében. Boldog Rupert Mayer atya rövid, környékünkön töltött szolgálata által megmutatta, hogy mi, ennek a völgynek, de egész Erdélynek lakói, ha életünket az Atya kezébe tudjuk tenni, szentek lehetünk, akik másokat is Istenhez tudnak vinni.

Nem egyedül járjuk Isten számunkra kijelölt útját, hanem segítségünkre vannak azok, akik hozzánk hasonló hús-vér emberek voltak, de át tudták adni az irányítást Istennek. A szentek és boldogok felfedezték, hogy ha életüket Isten közelségében és vele szoros kapcsolatban élik, akkor felül tudnak emelkedni emberi gyengeségükön; megtapasztalhatták, hogy életük csak Istenben lehet teljes, így példaképpé váltak számunkra.
Ilyen példaképünk Rupert atya is, akinek közbenjárását kérhetjük életünk harcterein, a legnehezebb időkben is, megszívlelve aranymondását: „Isten a szívben és Isten a szemünk előtt! Ez az életszentség kulcsa!”