Október 12-én, szombaton a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz Plébánia közösségi termében anya-lánya lelkinapot szervezett a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ. A felcseperedő lányok számára édesanya minta, bizalmas, segítség egyszerre, az érzékeny kapcsolatot pedig ápolni kell.
A lelki programra 24 édesanya és lánya jött el Székelyudvarhely és Csíkszereda környékéről, de Gyergyószentmiklósról, Kézdivásárhelyről és Brassóból is érkeztek résztvevők.
Az apa-lánya lelkinapoknak már többéves hagyománya van a Gyulafehérvári Főegyházmegyében, ennek nyomán először a tavaly volt lehetőség arra, hogy az édesanyák és lányaik egy teljes napon át minőségi időt tölthessenek egymással. A felcsepederő lányok nőiségük megélését, a női szerepeket édesanyjuktól tanulják meg, és ez a nagyon érzékeny kapcsolat már életük első percétől fogva meghatározó számukra. Az anyák egyszerre gondoskodó szülőként, de példaképként is végigkísérik lányaik életét: viselkedésük, gesztusaik, kommunikációs stílusuk, a párkapcsolatuk mind-mind követésre alkalmas minta. A kezdetben zavartalan harmonikus kapcsolat a serdülőkorban megváltozhat: a lányok útkeresés közben a minden addig begyűjtött „csomaggal” együtt gyakran az édesanyjukkal való jó kapcsolatukat is „kilökik” az életükből, próbálják új alapokra helyezni azt, és ez eléggé sok fájdalmas helyzetet eredményez.
Sokra képes néhány órányi beszélgetés
Az anyák és lányaik közötti különleges kapcsolat erősítésében, a már kialakult konfliktusok enyhítésében, az egymásra találásban, a falak lebontásában próbálnak a szervezők közreműködni ezeken a lelki alkalmakon, és jó látni, hogy néhány órányi beszélgetés, zavartalan együttlét, egy-két jól előkészített, hangulatos alkalom a beszélgetésre, nem utolsósorban a közös ima és Isten jelenléte mennyi békességet és áldást hozhat ezekbe a kapcsolatokba.
A lelkinap összerázó játékokkal indult, majd Kertész Marika, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa előadásában a leánykornak, a nővé érésnek öt életszakaszán vezette végig a résztvevőket, kiemelve: bár ezeken a lépcsőfokokon a lányaink lépkednek egyre feljebb, az édesanyáknak is ott kell állniuk mellettük kísérőként, támogatóként.
Az előadó arról is beszélt, hogy mitől működhetnek jól az anya-lánya kapcsolatok: a különbözőségünk elfogadása, a kölcsönös tisztelet, a különböző elvárások kezelése, a határok tartása, a nyílt és empatikus kommunikáció sokat segíthet, de nagyon fontos az is, hogy az édesanyák lányaikkal együtt tudjanak ketten hármasban lenni Istennel.
„Isten veletek van akkor is, amikor valami nagyon szépet, örömtelit éltek át együtt, de akkor is, amikor szomorúak vagytok, amikor nehéz kapcsolódni egymáshoz. Ennek a hármas kapcsolatnak megalapozója lehet az együtt imádkozás, de az is, ha külön-külön imádkoztok egymásért” – hangzott el összegzésképpen.
Szükség van Istenre a kapcsolatban
A felvezető előadás után a felsőboldogfalvi Antal Enikő és lánya, Eszter, illetve a székelyudvarhelyi Zsombori Angella és lánya, Kinga saját példáikon keresztül az általuk megélt anya-lánya kapcsolat alakulásáról, annak örömeiről és nehézségeiről beszéltek, ugyanakkor azt is kiemelték, hogy mennyire szükség van Istenre ebben a kapcsolatban, illetve a lányok elengedésében is.
A délutánt az édesanyák teljes egészében a lányaikkal tölthették, a séták, kérdésekkel irányított beszélgetések, megosztások, a gyermekkor szép pillanatainak felelevenítése szorosabbra fűzte a köztük levő kapcsolatot. A lelkinap szentségimádással és a Jánosi Gellért székelyvarsági plébános által celebrált szentmisével ért véget, a liturgia során az édesanyáknak és lányaiknak lehetőségük volt kiengesztelődni egymással, az elbocsátó áldás előtt meg is áldották egymást, erőt kérve Istentől a folytatáshoz.
Kertész Tibor
