Az idősek világnapja a Reménység Idősközpontba járó nyugdíjasok számára az életszeretet, a szép és boldog időskor örömünnepe. Verssel, tánccal, dallal ünnepelték meg a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet szatmárnémeti Reménység Idősklubjának tagjai a különleges napot.
Az eseményen jelen volt, az idősek örömében osztozva Román János Caritas-vezérigazgató, valamint Apan Mónika, a szervezet Szatmár megyei tevékenységéért felelős aligazgatója is. A rendezvényt Hauler Magdolna központvezető nyitotta meg, majd Román János vette át a szót, aki méltatta a klub tevékenységét, az ott folyó aktív, pezsgő közösségi életet.
„Azt mondják a szakemberek, hogy a szív öregszik meg utoljára. Mindenki annyi éves, ahány éves a szíve. Ha a szíve virgonc még, és kitárul mások felé, biztos vagyok benne, hogy az ember addig fiatal, annak ellenére, hogy a külsején valószínűleg látszik az idő múlása, vagy úgy érzi, hogy a teste már nem olyan egészséges. Én azt kívánom önöknek, tárják ki szívüket, fiatal szívüket pedig sok fény ragyogja be, és legyen ott helye Istennek is!” – ezekkel a szavakkal zárta beszédét a vezérigazgató.
Az idősek ezúttal is kulturális műsorral készültek a különleges alkalomra. A hamarosan 87. születésnapját ünneplő Kruzlics János a különböző életszakaszokról beszélt, azt kívánva klubtársainak, hogy érjék meg erőben, egészségben azt a kort, amelyet ő, magának pedig azt, hogy ő is jelen legyen, amikor ez megtörténik. Marchiș Gheorghe (Gigi) szépkorral kapcsolatos gondolatokat osztott meg a hallgatósággal. Kiss Ana Agelica Grosu „Egyáltalán nem akarok megöregedni!” című versét adta elő. Puiu Rozália Margó saját költeményét szavalta el „Életem története” címmel, amelyben elmondása szerint benne van a bánata, öröme és klubtársai is, hiszen amióta rendszeresen jár a Reménység Központba, férjével, Mirceával együtt, életük összefonódott a klub mindennapjaival.
Az esemény bállal folytatódott, amelyet idősebb Johann Strauss Radetzky-indulójára bevonulás vezetett fel. Ezután pedig a táncé, a vidámságé volt a főszerep.
Egy igazi közösséghez való tartozás fokozza az életkedvet, erőt ad a mindennapok gondjainak elviseléséhez. Egy ilyen közösség tagjaiként a Caritas Reménység Központjába járó idősek tudják, még sok tennivalójuk van, még sok közös élmény vár rájuk, és – ahogyan a klub neve is sugallja – soha nem szabad feladniuk a reményt.
Palincas Erika
