„Fontos megérteni, hogy a szenvedélybetegnél, amikor kialakult a betegség, elveszett a döntés szabadsága. Ő nem azért iszik (vagy használ bármilyen más szert, ismétel viselkedést), mert reggel felkel és elhatározza, hogy ezt akarja tenni, hanem egy kínszenvedés, belső harc ez, amit a nem függő nem vagy alig ért meg. Nagyon sok esetben nem értem meg a másikat, de azt látom, hogy szenved. És ha én nem merek, nem tudok közel menni, nem tudom kinyitni ezt a falat, akkor, ha azt tudom, hová mehet segítséget kérni, mondjam el neki, mert ez egy konkrét esetben akár életmentő is lehet!” – Kedves Rita erre kéri az embereket, hogy az egyre több szenvedélybeteg mellett ne menjenek el szenvtelenül. Az addiktológus konzultáns, a Gyulafehérvári Caritas Ki-Út programjának vezetője lehetőségeket kínál: lelkigyakorlatot szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak, illetve képzést, amely mostanáig hiánycikk volt országos szinten.
A Gyulafehérvári Caritas Ki-Út programja és a magyarországi Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) lelkigyakorlatot szervez október 24-én 18 órától 27-én 13 óráig Székelyudvarhelyen, a Szent Pió Lelkigyakorlatos Házban (Dózsa György utca, 15. szám).
Érdeklődni és jelentkezni Mezei Hajnalnál lehet október 21-én déli 12 óráig a 0737 300 980-as telefonszámon vagy a hajnal.mezei@caritas-ab.ro e-mail címen.
Azt kéri a szakember, hogy ezt a lehetőséget osszák meg az érintettekkel, így nem az elválasztó falak építésében, hanem azok lebontásában segítve. Azt mondja: „Ezen a lelkigyakorlaton csodák történnek, mert a közös élmények, a kapcsolatok újbóli megélése, a közös ima által azok, akik évtizedekig magányban, elszigetelődésben éltek valami erőforrást találnak, a gyógyulás forrásával tudnak találkozni. Akár ha csak azt a hétvégét bírta ki józanul az ember, aki évtizedek óta nem tud létezni alkohol nélkül, akkor is marad egy élménye: pár napig bírtam. És ott van az a gondolat is, hogy visszavárnak, számon tartanak. Ide vissza lehet térni. Itt lehet újra kapaszkodót találni, itt lehet újra építkezni”.
Hazugságkövek
Kényelmesebb a szenvedélybetegtől elfordulni, mint megérteni, ez kétségtelen, mint ahogy tetteit takargatni családtagként könnyebb feladatnak tűnik, mint a valósággal való szembesülés. Kedves Rita majd két évtizedes tapasztalata alapján azt mondja, érdemes a „hazug” ember motivációira egy másik szemszögből is ránézni. „A hazugság erkölcsi fogalom. Ha megkérdem, miért hazudik, minősítem, erkölcsi ítéletet mondok felette. Érteni kell azt, hogy nem azért hazudik, mert erkölcsi alapon eldöntötte, ő most nem akar igazat mondani, hanem azért hazudik, mert ez egy önvédelmi belső késztetés. Kétségbeesett. Ha ő magának bevallaná, hogy ivott, hogy ez vagy az nem működik az életében, akkor elveszíti a kapaszkodóját. Erre a hazugságra azért van szükség, mert ez az álgerinc, erre építi az életét, ebbe kapaszkodik. És ezt nem lehet egyik napról a másikra kiütni, mert akkor az ember összeesik. Nagyon óvatosan kell ezt bontogatni, figyelni, hogy mikor melyik, belső szükséghelyzetből fakadó hazugságát képes leépíteni.”
Ha krízishelyzet alakul ki, összedől a hazugságrendszer, az élet-halál kérdése lehet. A cél nem ennek megvárása, vagy éppen előidézése, hanem abban való segítség, hogy a hazugságkövek egyenként lebontva talpa alá kerüljenek, emeljék, építsék az embert. Ha viszont mégis krízishelyzet alakul ki, akkor is van segítség. A teljesen összedőlt rendszerből is – hozzáértéssel, érzékenységgel – meg lehet keresni az ép köveket, s lehet újra építkezni.
Lehet jól segíteni
Az addiktológus konzultáns tudásának egy kis szelete ez, de hamarosan alkalom nyílik arra, hogy a szakemberek a szenvedélybetegekkel való speciális munkába is beletanulhassanak. A szakemberek hiánya a szenvedélybetegekkel, hozzátartozóikkal való munkában jelentős, mert nincs szakképzés az országban külön erre a szakterületre, a pszichológusok, szociális munkások nem érzik eléggé felvértezettnek magukat. A távolságtartásnak oka az is, Kedves Rita szerint, hogy a szenvedélybetegekkel való munka a segítőben is nagyon sok érzést vált ki, nagyon komoly önismerettel kell rendelkeznie, hogy jól tudja különválasztani, mi az érzése a hozzáfordulónak, és mi a saját érzése, saját élettörténeti élmények, amik ilyenkor aktiválódnak. Ráadásul „kell egy speciális szaktudás is, mert vannak érdekes csavarok abban, hogyan működik egy szenvedélybeteg és a családja, hozzátartozói.”
A szakember így fogalmazott: „Most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Caritas Iskola sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapnál, és elő tudtunk készíteni egy akkreditált szakképzést, aminek román neve a Consilier în domeniul adicțiilor, azaz tanácsadó a függőségek területén. A munkaügyi minisztérium akkreditálása várunk, hogy utána elindulhasson a körülbelül száz órás képzés. Bízunk benne, hogy amikor meghirdetjük a lehetőséget, lesznek jelentkezők, akik mernek ebben a témakörben képződni, megérzik, hogy lehet jól segíteni.”
Elsősorban pszichológusokat, szociális munkásokat képeznek – az akkreditált oklevél elnyeréséhez a felsőfokú végzettség elengedhetetlen – de nyitottak más alapvégzettségű szakemberek felé is.
„Abszolút gyakorlatorientált képzést szeretnénk, konkrét, gyakorlatban használható tudást átadni a függőségekről és gyökerükről. Viszonylag kevés idő jut majd a függőségek formáira, főleg a szereknél, inkább arra világítunk rá, mi a közös a függőségekben, és hogyan lehet ezt megérteni, miként lehet segíteni ebben az érzelmi útvesztőben.” A képzés nagyon fontos területe lesz a családi rendszer megértése és a hozzátartozókkal való munka – mert sok esetben ahol szerfüggő az egyik fél, ott vagy szer-, vagy társfüggő a másik. A képzés része lesz még a prevenció, annak módszerei, ami akár társadalmi szempontból is izgalmas terület. Nagy segítség lesz a függőségben szenvedőknek az is, ha környezetükben az emberek bátrabbá válnak, merik jelezni: úgy látom, egyre rosszabb a helyzeted, itt van a telefonszám, van segítség. A képzésben az önismeret is lényeges szerepet kap, hogy megértse a résztvevő a saját félelmeit, és azok ne blokkolják például egy ilyen a helyzetben, tudjon úgy jelen lenni, hogy az a hozzá fordulónak kapaszkodó lehessen.”
Kedves Rita reményei szerint, ha meglesz a minisztériumi jóváhagyás, jövő év elején már kezdődhet az első képzés, utána pedig akarják folytatni ezt a munkát. Szeretnének minél több szakembernek, érintettnek, érdeklődőnek tudást és segítséget nyújtani, hiszen a szenvedélybetegek száma és a betegségek válfaja is egyre inkább növekszik.
Balázs Katalin, Gyulafehérvári Caritas
