Imalánccal támogatják a hívek a papokat

Egy éven keresztül legalább három személy imádkozik minden egyes papért és szerzetesért a gyulafehérvári főegyházmegyében. Az 1280 imára vállalkozó személy 2019 Jó Pásztor vasárnapjától (húsvét negyedik vasárnapjától) következő év Jó Pásztor vasárnapjáig buzgó szívet és kitartó lelket kér imáiban a papok számára.

A gyulafehérvári főegyházmegye a hivatások évében különösen figyelt a különböző hivatásban élőkre: februárban megszervezte a papi és szerzetesi hivatások ünnepét, majd szeptemberben egyházmegyei családos zarándoklatra hívta mindazokat, akik a házasság, a család élethivatását választották.

A Pasztorális Bizottság a hivatás évének megtervezésekor a tavaly októberben lezárult rendes általános püspöki szinódus buzdítását vette figyelembe. A szinódusi atyák egyik megállapítása, hogy olyan vonzó példát kell felmutatni a fiataloknak a hivatás terén, amiben visszatükröződik a jézusi hívás nagyszerűsége. Ebből kiindulva gondoltak arra az egyházmegyében, hogy nemcsak a kibontakozni látszó hivatásokra fontos figyelni, hanem azokra is, akik a döntés előtt álló fiatalok számára a vonzó példát felmutathatják. A hivatásban élő papok, szerzetesek és szerzetesnők jelenléte termékenyíti meg a jövő hivatásának fáit. Fontos tehát őket erős imaháttérrel támogatni. Ezért arra hívták a főegyházmegye híveit, hogy vállaljanak felelősséget egy-egy papért és szerzetesért: vegyék lelkileg „örökbe” és imádságaikkal kísérjék. Ennek a gyakorlata Liseux-i Kis Szent Terézhez vezethető vissza, aki rendszeresen imádkozott a papokért, különösen a megszentelődésükért. Ebben a szellemben Európa-szerte léteznek közösségek, akik Teréz Misszió néven folyamatos imában kísérik a papokat. 

Balla Imre segédlelkész az imalánc kigondolója, aki így foglalta össze meglátásait: „Bibliai párhuzamot használva hirdettük meg a felhívást: az amalekiták ellen harcoló izraelita népet és vezetőjét, Mózest állítottuk példaként a hívek elé: amikor az ószövetség nagy szentje, Mózes kitárt kézzel imádkozott, hogy a választott nép az ellenség fölött győzzön, a karjai elfáradtak, az ellenség pedig kezdett felülkerekedni a népen, ekkor viszont a segítői megfogták és napszálltáig tartották Mózes karjait (Kiv 17,8–13). Ilyen segítőket kerestünk, akik a lelki atyák szolgálatát támogatják és a háttérben imáikkal tartják, ha lankadni kezdenének. Ez az igény abból a felismerésből fakad, hogy egy test vagyunk Krisztusban. Ha az egyik tag gyógyul, akkor az az egész szervezetnek jó. Egymásra vagyunk utalva: hívek, papok és szerzetesek. A cél a megszentelődésünk. A győzelemhez nem volt elég Mózes elszántsága, sem a nép harci kedve, hanem kellettek azok, akik tartották Mózes karjait. Együtt győzhettek, ahogy mi is csak együtt győzhetünk a hit szent harcában. Az imádság erejében igyekszünk az egyház életét erősíteni, hogy az ne csökevényesedjen puszta aktivizmussá, ami manapság nagy kísértés. A szolgálatban élő személyeknek is szükségük van hátsó támasztékokra, hiszen könnyen elszürkülhet és elhalványodhat a küldetéstudat a munkás mindennapokban, ahogy Szent Pál fogalmaz: »…míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak« (1 Kor 9,27).”

Az imalánc lebonyolításával Molnár Izabellát, a Pasztorális Iroda munkatársát bízták meg. A gyakorlati megvalósítást az imalánc koordinátora így foglalta össze: „Különös örömet jelentett ez a feladat, mivel nem csupán egy programot szerveztünk, hanem egy fontos folyamatot indítottunk el. A hívek nagy száma készségesen vetette be legerősebb fegyverét, az imádságot az egyház szolgáinak szolgálatában. A plébánosok és a sajtó segítségével meghirdetett kezdeményezésre egyházmegyénk 57 plébániájáról összesen 1280 imára vállalkozó személy jelentkezett (köztük 27 román ajkú). A felhívásban felhívtuk a figyelmet arra, hogy az imaláncban nem a személyes kötődés a fontos, hanem az imádságos elköteleződés. A papok és szerzetesek is csak annyit tudnak majd, hogy valaki értük imádkozik, de az imádkozó személy nevét nem közöljük majd nekik. A diszkréció teljes megőrzése a Pasztorális Iroda feladata. Bár a gyakorlat már létezett szórványosan az egyes egyházközségekben, de ezúttal kiterjesztettük az egyházmegye egészére. Az imahálóba bekapcsolódó személyeket postai úton értesítettük: elküldtük a véletlenszerűen kiválasztott pap, szerzetes keresztnevét, akiért naponta elvégez az imádkozó egy Miatyánkot és egy rövid fohászt.”

Ezt imádkozzák: „Úr Jézus, add meg … szolgádnak a hit erejét, a remény bátorságát és a szeretet tüzét. Adj szívébe türelmet a kicsinyekkel, együttérzést a betegekkel, alázatosságot a szegényekkel és erős lelket országod ellenségeivel szemben. Adj neki buzgó szívet és kitartó lelket, hogy szeretetben egész életét neked, Urunknak Istenünknek szentelje. Áldd meg munkáját bőséges gyümölccsel, és egykor add meg neki az örök élet koronáját. Ámen.”

Az imában való elköteleződés egy évre szól, 2019 Jó Pásztor vasárnapjától 2020 Jó Pásztor vasárnapjáig. Az imaszolgálat folytatható, évről évre újra elköteleződve ebben. A kezdeményezés nem zárult le, folyamatosan fogadják a jelentkezőket, akik vállalnak ilyen szolgálatot.

Időközben minden érintett pap és szerzetes kapott értesítést, amelyben tudatták velük, hogy mindannyiukért három személy imádkozik egy éven keresztül. A tőlük kapott visszajelzések mind arról tanúskodnak, hogy óriási erőt jelent az a tudat, hogy ilyen imaháttérrel vannak felvértezve. Ennek a lelki gyümölcseit lassan kezdjük megtapasztalni.

Pasztorális Iroda