Madagaszkári látogatásának második programjaként Ferenc pápa szeptember 7-én, szombaton felkereste Antananarivóban a szemlélődő szerzetesnővérek kolostorát és elimádkozta az apácákkal a délelőtti imaórát. Homíliájában arra bíztatta őket, hogy legyenek világosság környezetükben és hallgassák meg az emberek fájdalmát.
A pápát a kolostor elöljárónője fogadta délelőtt 11 óra után a kápolna bejáratánál. Közel száz szemlélődő szerzetesnő volt jelen, akik az ország különböző kolostoraiból érkeztek. A kápolna előtt 70 novícia várta a pápát.
Ferenc pápa a szemlélődő nővérekhez intézett homíliájának elején köszönetet mondott nekik hűségükért és ragyogó tanúságtételükért Jézus Krisztusról. Madagaszkáron szegénység van, de nagy természeti, emberi és spirituális gazdagság is. A szerzetesnők részét képezik ennek a szépségnek, mert Krisztus szépsége tükröződik arcukon és életükben. A pápa a zsolozsma egyik kifejezését fejtette ki homíliájában: a „kimerülni” szót. Az imádkozó kimerül az Istennel való találkozás iránti vágyában. A szerzetesnők ennek a kimeríthetetlen vágynak az élő tanúságtevői. A szemlélődő életmód az a fáklya, amely elvezet az egyetlen örök fényhez, „a szeretet élő lángjához, amely gyengéden sebez meg” (Keresztes Szent János). Legyetek világítótornyok a közel és mindenekelőtt a távolálloknak – kérte a szerzetesnőket a pápa.
A zsoltár szól egy másfajta kimerülésről is, amikor a gonoszok üldözik az igaz embert. A kolostor mindig egy olyan hely, ahová elérkezik a világ fájdalma. Kolostoraitok, a karizmátok és alkotmányotok tiszteletben tartásával, legyenek a befogadás és a meghallgatás helyei, különösen a boldogtalan emberek számára. Figyeljetek oda a körülöttetek élő emberek kiáltására és nyomorára, akik eljönnek ide kimerülten a szenvedéstől, a kizsákmányolástól, az elkeseredéstől.
A hit a szegények legnagyobb java. Nagyon fontos, hogy ezt a hitet hirdessük és elültessük bennük, amely segíti őket élni és remélni. Isten misztériumainak a szemlélése, amely a nővérek liturgiájában és az imájában jut kifejeződésre, lehetővé teszi számukra, hogy jobban felfedezzék aktív jelenlétét minden emberi valóságban. A szemlélődésben Isten felkínálja a szerzetesnőknek a közbenjárás ajándékát.
Kedves szemlélődő nővérek, mi lenne nélkületek az egyházzal és azokkal, akik Madagaszkár emberi perifériáin élnek? – tette fel a kérdést a pápa. Mindenki a ti imáitokra és arra az ajándékra támaszkodik, amely mindig megújul életetekben. Értékes ajándék ez Isten szemében, aki részesévé tesz benneteket e föld és szeretett lakói megváltása misztériumának. Imádkozzunk együtt, hogy az Evangélium Lelke kisarjadjon e nép szívében – zárta homíliáját Ferenc pápa a madagaszkári sarutlan karmelita szerzetesnők kolostorában tett látogatásakor.
A sarutlan karmelita nővérek, 10 belga szerzetesnő 1927-ben érkeztek Madagaszkárra. Egy kis házban telepedtek le és csak 1937-ben került sor a jelenlegi kolostor alapkőletételére, amelynek építése 20 évvel később fejeződött be. Szent József, a kolostor védőszentjének szobra áll az épület homlokzatán. Egy kis vendégház fogadja azt, aki szállást kér a nővéreknél. A közösség jelenleg 18 főből áll. A szerzetesnők az ima mellett miseruhákat és hímzéseket készítenek, ostyákat gyártanak és kerti munkát végeznek.
Forrás: Vatican News
