Augusztus harmadik hetében közel nyolcvan gyermek részvételével szervezett bibliatábort a margittai római katolikus plébánia. A helyi alsó tagozatos és gimnazista gyerekek mellett a tábornak 14 magyarországi résztvevője is volt: a hódmezővásárhelyi Szent József Kertvárosi Katolikus Általános Iskola ének- és zenekarának tagjai, Móriczné Kerek Annamária matematika és ének szakos tanárnő és a margittai születésű Fésüs Tibor hittantanár vezetésével.
A plébánia és az iskola közötti testvérkapcsolat Tibor kezdeményezésére született. Első találkozásuk az idei margittai Árpád-házi Szent Margit templom búcsúünnepén volt, ahol a magyarországiak ének-zenei szolgálatot vállaltak. Most ugyanezt végezték a tábor minden napján, a város régebbi katolikus templomának Nagyboldogasszony búcsújával bezárólag.
A tábor napi programjában játék, énektanulás, bibliai kerettörténet-megjelenítés és bibliai témafeldolgozás, étkezés és kézműves foglalkozás szerepelt, de volt nyitó szentmise, kalandparki kalandozás, autóbuszos kirándulás Kazinczy Ferenc, Ady Endre és Kölcsey Ferenc szülőfalujába, keresztény ifjúsági zenekari koncert, majd közös részvétel és éneklés a templombúcsún. A tábor alapjaiban a református Koen Alapítvány által kiadott tábortervre épült, de a bibliai témák tartalmi és módszertani megközelítése szempontjából és a kiegészítő programokat tekintve nagyban el is tért attól. A kisebb és nagyobb gyerekek részére külön-külön csoportban a Kett-pedagógia, illetve a drámapedagógia elemeivel dolgozták fel az újszövetségi, igen mély tanítást közvetítő történeteket. A témafeldolgozások során a gyerekek megérezték, hogy a 12 éves Jézushoz hasonlóan jó a templomban, illetve „Atyánk dolgaiban” lenni, jó faként jó gyümölcsöt teremni, a szőlőtőn lévő szőlővesszőhöz hasonlóan a jó Istenben „maradni”, a szolgája meggyógyítását kérő római százados hitéhez hasonló hittel élni.
A foglalkozásvezetők maguk is meglepetten tapasztalták, hogy a kiskorú gyerekek milyen őszintén tudtak lelki dolgokról beszélni, s hogy e néhány nap során is mennyit fejlődtek az egymásra figyelésben és a templomhoz, valláshoz való viszonyulásukban. „Számunkra a templom olyan volt, mintha a nappali szobánk lett volna” – fogalmazott a hódmezővásárhelyi tanárnő, mindenki Ani nénije. „Hihetetlenül jó volt beépülni a befogadó család életébe. Ilyesmiben soha nem volt részem. Amitől féltem, az a lehető legjobban sikerült. Nagyon közeli kapcsolat alakult ki a család gyerekeivel, szinte úgy érzem, mintha a testvéreim lennének” – ez pedig egyik magyarországi kamaszlány megjegyzése volt. „Nagyon érdekes és élvezetes volt a tábor és öröm volt, hogy ennyien eljöhettünk” – mondta másikuk. Móriczné Kerek Annamária a gyerekekkel való folyamatos együttléten, a még hatvan gyermeknek való énektanításon és az érmelléki régió néhány nevezetességének megismerésén túl pozitívan értékelte a felnőttekkel való, olykor éjszakába nyúló beszélgetéseket is, melyek a kétoldalú kapcsolat megszilárdításához is nagyban hozzájárultak és számára igen építőek voltak: „Nekem már nagyon hiányzott az ilyenfajta szellemi táplálkozás” – mondta.
A házigazdák megtisztelve érezték magukat, hogy a tábor első két napját körükben töltötte a hódmezővásárhelyi iskola igazgatónője, Juhászné Wolf Edit és az iskola egyik pedagógusa, Török Ágnes – velük a kapcsolattartás módjáról és további tervekről is egyeztettek.
Minden táborozó számára különleges élmény volt Böcskei László nagyváradi megyés püspök látogatása, aki több programba is bekapcsolódott: ott volt a kisebbek és a nagyobbak csoportjának bibliai foglalkozásán, a forgószínpad egyik szereplőjeként vállalta, hogy hitéről beszél a hozzá érkező gyermekeknek, elutazása előtt pedig megáldotta a tábori pólókat és az azokat viselőket is.
A nagyon jó hangulatú tábor apró részletei Tóth Attila Levente margittai plébános által álltak össze kerek egésszé, aki maga is csoportot vezetett a tábor során. Az ő nyitottságára és önzetlen vendégszeretére és a mögötte álló lelkiségi csoportok, egyháztanács-tagok, a családos csoport tagjai és másfajta segítők munkájára kicsik és nagyok minden bizonnyal sokáig emlékezni fognak.
Ozsváth Judit
