A kolozsvári Szent Mihály-templom középkori falfestményei címmel Jánó Mihály művészettörténész vetítettképes előadást tartott tegnap a Kolozsvári Magyar Napok rendezvényein belül, ezt követően pedig Makay Dorottya a Szent Mihály-templom helyreállítási munkálatairól számolt be a kolozsvári Szent Mihály-nőszövetség termében összegyűlt népes közönségnek.
Régi és új falképtöredékek kutatása
Jánó Mihály előadásának elején leszögezte, hogy Erdély számos nagyvárosának templomában a középkori falképek csak töredékesen maradtak ránk, pár kivétellel, mint Medgyes vagy Segesvár. A művészettörténész az érdeklődőket végigvezette a falképek kutatásának történetén, megtudhattuk, hogy Rómer Flóris régész, művészettörténész, nagyváradi prépost-kanonok, a magyar régészet „atyja” volt az, aki a 19. században, amikor éppen átutazott Kolozsváron, észrevette az akkor irattárnak szolgáló Schleynig-kápolnában, a templom déli tornyának alsó szintjén a freskókat. Ipolyi Arnold Rómerrel együtt később feltárta a kápolnában a Kálvária-jelenet töredékeket. Pausz-másolatokat is készítettek az akkori állapotokról, de azok sajnos eltűntek. 1904-ben Groch István készített akvarellmásolatot a kápolnában található falképekről, majd jó pár évvel később, 1936-ban Grandpierre Edit A kolozsvári Szent Mihály templom építészete és története című munkájában foglalkozott a freskók azonosításával.
Jánó Mihály képi anyagban gazdagon illusztrált előadásában kitért a freskó egyes jelenteinek részletes bemutatására, segítségül hívva a régebbi kutatások eredményeit. Saját megállapításait is ismertette, illetve az egyszerű szemlélő tekintetét sokszor elkerülő finom jelenetekre irányította a figyelmet. Az 1956–57-es nagyszabású restaurálások ideje alatt Darkó László festő újabb falfestményeket tárt fel a templomban, ezekről Kelemen Lajos az 1957-ben kiadott könyvében értekezett. Az akkor feltárt falképtöredékek a templom mellékszentélyében találhatók, és Jánó Mihály arra kereste előadásának utolsó felében a választ, hogy ki lehet az a tiarás főpap, aki Szent Sebestyén alakja mellett áll. A művészettörténész következtetése analógiák és az ábrázolt alakok attribútumai alapján, hogy Fábián pápa alakja lehet az.
Időközi helyzetjelentés
Makay Dorottya műemlékvédelmi szakmérnök egyike azoknak, akik a Szent Mihály-templom jelenlegi felújításának a tartószerkezeti kérdéseiért felel, bemutatójában azonban igyekezett átfogó képet adni a munkálatok egészéről. A felújítási munkálatokról nemrég számoltunk be, ITT olvasható. Makay Dorottya a már ismerős munkafolyamatokon túl beszámolt arról, hogy a tartószerkezet milyen új kihívásokat rejteget. A munkálatok legnagyobb kihívásai elsősorban a fedéllel kapcsolatosak, hiszen ott olyan repedések vannak például, amelyeket szabad szemmel nem is veszünk észre. Megtudtuk azt, hogy az észak-nyugati torony a 18. század második felében egy nagyobb földrengés következtében dőlt le, egy ezt követő tűzvész pedig alaposan megviselte a boltozat észak-nyugati részét. Hatalmas volumenű szerkezet a mai fedél faburkolata, dendrochronológia vizsgálatokkal megállapították, hogy 1772–1774 között kivágott faanyagból készült, s 900 köbméternyi fából készült a tetőszerkezet. A fedél barokk szerkezet, de az 1830–31-es években újabb merevítésekkel erősítették a szerkezetet – tudtuk meg.
A templom mai 76 méteres (a kereszttel együtt 80 méteres) neogótikus tornyának alapkövét 1837-ben tették le és 1859-ben fejezték be, ennek hatalmas alapzata és súlya eredményezte, hogy az épület és a templomtető torony felőli része – szabad szemmel nem látható módon, de kb. 20 centiméterrel megsüllyedt. Napjainkban a szél erősebben fúj, mint 200 éve, a szélterhelés nagyobb – erre is gondoltak a szakemberek akkor, amikor a munkálatok során a tetőszerkezetet megerősítik, a korhadt részeket cserélik. Az épület patináját, varázsát, régies jellegét törekszenek megtartani, ezért a Szent Mihály-templom felújítva sem lesz vakító fehér.
