Kettős ünnepet ült vasárnap, augusztus 11-én a biharpüspöki római katolikus közösség: megtartották a Szent Lőrincz tiszteletére emelt plébániatemplom búcsúját, majd megáldották a Szent Mihály kápolnát és közösségi házat. A szentmise főcelebránsa a híveket a valódi, mindennapi életbe ültetett hitéletre szólította fel.
A búcsús szentmise szónoka és főcelebránsa Pálos István váradszőllősi főesperes-kanonok-plébános volt. Homíliájában kiemelte: hatalmas örömöt jelent, amikor tiszta lélekkel és hálás szívvel hódolunk Istennek a templomban, amely nemcsak egy kőből és téglából álló épület, hanem a kegyelem és az élet forrása, az imádság háza, a mennyország kapuja. A mindenhol jelenlevő Istennek úgymond az orvosi rendelője, ahol fogadja és gyógyítja a beteg lelkeket, akik hozzá fordulnak segítségért. Hangsúlyozta: ne csupán azért menjünk a templomba, hogy meneküljünk az otthoni bajok és feszültségek elől, hiszen a kereszténység nem „közérzet-vallásosság”, hanem a krisztusi élet gyakorlása. Az evangélium tehát ne egy kedves, régi történetet jelentsen a számunkra, hanem a mindennapi életünk iránytűjét – figyelmeztetett a főesperes. Úgy fogalmazott: Isten irgalmát rajtunk keresztül lehet megtapasztalni, a mi megnyilvánulásaink jelzik azt: ez jelenti, hogy Isten köztünk van és szeret bennünket – tudósít a Bihari Napló.
„Az egyház mindig példaképeket állít elénk, ilyen Szent Lőrinc diakónus is, a biharpüspöki templom védőszentje, aki az életét adta a hitéért. Tőlünk senki sem követeli meg azt, hogy meghaljunk a hitünkért, viszont élnünk kell érte, és örülni annak, ha megadatik a megszentelődésünk lehetősége” – tette hozzá Pálos István. A szentmise után az ünneplők átvonultak a felújított Szent Mihály kápolnához és közösségi házhoz, amelyet a főesperes megáldott, majd Szigeti Ferenc református lelkész és Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke köszöntötték az egybegyűlteket. Elhangzott: a kápolnát közösségi térként fogják ezentúl használni.
Varga Sándor biharpüspöki plébános felidézte, hogy a török hódoltság után, 1736-ban Okolicsáni János püspök alapította újra a plébániát. Az 1800-as évek elején építették Szent Mihály arkangyal tiszteletére a kápolnát, a benne található oltárkép körülbelül egyidős az istenházával. 1897-ben épült a mostani templom Schlauch Lőrinc bíboros jóvoltából, ezután többet nem használták a kápolnát, amely egyedi az egyházmegyében Szent Mihály titulusa miatt. Tavaly a templomtetőt is renoválták a Bihar Megyei Tanács és a bukaresti vallásügyi államtitkárság támogatásával. A Szent Mihály arkangyal-terem a magyar kormány finanszírozásával, az egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárság hozzájárulásából és némi önerőből készült el. Mindkét projektet támogatta a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, illetve Böcskei László megyés püspök.
