EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot.
Adjátok el, amitek van, és osszátok ki a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és a moly nem rágja szét. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.
Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.
Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” (* Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?”
Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.
De ha a szolga azt mondja magában: Uram bizonyára késni fog, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, akkor ennek a szolgának az ura megérkezik olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap.
Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,32-48)
Albert Schweitzer teológus és orvos mesélt egyszer az ún. afrikai álomkórról. Ezt a betegséget a cecelégy terjeszti, a kór kiváltója pedig – az orvostudomány szerint – egy Trypanosoma nevű kórokozó. Maga Schweitzer így ír a betegségről: „A fertőzött ember kezdetben kissé bágyadt, kábult lesz, majd a betegség teljesen elhatalmasodik rajta. Végül a beteg minduntalan elalszik, míg végül belehal. Az egyik orvos másfél évig tanulmányozta a bennszülötteket, sokaknál észrevette a betegség kezdeti stádiumát. Mivel a bennszülöttek kezdetben nem vettek észre magukon különösebb elváltozást, kinevették az orvost, és hallani sem akartak a felkínált kezelésről. Sokan saját makacsságuknak és tudálékosságuknak estek áldozatául. Belealudtak az életbe.”
Létezik a léleknek, a vallásosságnak is egy álomkór jellegű betegsége. Egyelőre csupán olyan „védőoltásokkal“ dolgozunk, amelyek képtelenek megakadályozni a lelki álomkór terjedését. Mindenkit veszélyeztet ez a betegség. Unalom, a bátorság hiánya, a kényelem, a felszínesség, az önmagunkba zártság, amely elrejti szemünk elől a napi feladatokat és esélyeket. Nem akarjuk észrevenni, hogy Isten segítő és gondviselő karja állandóan ott van mellettünk, hogy Isten tervekkel és jövővel vár. Hogy állandóan provokálja életünket, állandóan ébresztget és kihív.
Egy angol ügynöknek naponta el kellett utaznia Londonból Sidcupba. A problémája azonban az volt, hogy mihelyt a vonaton elfoglalta helyét, rögtön el is aludt, és annak rendje és módja szerint vonatja elrobogott az állomás mellett, ahol le kellett volna szállnia. Hogy elejét vegye a kellemetlenségnek, a nyakába akasztott egy cédulát, amelyre kiírta: Kérem, ébresszen föl, mielőtt a vonat Sidcupba érkezik. Ezután mindig akadt valaki, aki kellő időben felébresztette.
Jézus velünk utazik életünk minden pillanatában. Ő ébresztget, ő biztat, hogy maradjunk éberek. Ő azt akarja, hogy „derekunk legyen mindig felövezve“, hogy „lámpásunk sose aludjék ki“, „hogy soha ne szűnjünk meg imádkozni“. Jézus ott van állandóan mellettünk mindazokban az emberekben, akik lelkesedést, bátorságot, lendületet kölcsönöznek nekünk. Akik állandó éberségben tartanak: legyünk készek bármikor beugrani, legyünk készek szünet nélkül Isten országán dolgozni.
A mi ébresztőszolgálatunk az a közösség is, amelynek tagjai vagyunk. Ebben tarthatjuk éberen Jézus emlékét, ebben ünnepelhetjük Jézus jelenlétét, ezekben a közösségekben visszhangzik az az örömhír, amelyet kétezer évvel ezelőtt hirdetett.
A lelki álomkór egyházunkat is fenyegeti. A hétköznapok szürkeségével nem igazán tudunk mit kezdeni. Palliatív ébresztőszolgálatokat kínálunk a tűzijáték-pasztorációval, a rendkívüli rendezvényeinkkel. Összetévesztjük a fesztiválok dübörgő kényszeréberségét, a lekoppanó szemek fáradt nyitvatartását a hiteles éberséggel. A szórakoztatást tévesztettük össze a vallásossággal. Reklámozott és zajosan kapkodó aktivizmusunk messze távol röpített bennünket pl. egy bencés kolostor nyugalmat, lelki felüdülést nyújtó csendes éberségétől. Lelki álomkórban szenvedünk – zajjal próbálunk ébren maradni.
László István kolozsvári segédlelkész
Megjelent a Vasárnap augusztus 11-i számában.
