Ötvenkilencedik alkalommal rendezték meg Olaszországban a Rassegna Internazionale Musica Sacra „Virgo Lauretana” nemzetközi egyházzenei találkozót, amelyen idén a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar is részt vett. Versengés helyett a közös ünnep hangulata, lámpalázon túl a megérintettség finomsága olvasható ki Lokodi Emőke naplószerű élménybeszámolójából, egy hónap távlatából elsőszombat apropóján.
Loretóban vagyunk Közép-Olaszország keleti részén, a világ egyik legcsodásabb Mária-kegyhelyén. Valahányszor a kegyhely kialakulására, az itt jelenlevő csodára gondolok, béke és melegség tölti el egész lényemet. Itt vagyunk, megérkeztünk végre. Annyi gyönyörűség vesz körül, hogy szinte képtelen vagyok a teljesség befogadására.
Megérkeztünk a loretói Szent Házhoz, Szűz Mária názáreti házához. Itt vagyunk pár lépésnyire a megtestesülés szentélyétől. Itt vagyunk, ahol Szűz Máriát Isten angyala köszöntötte, itt ahol Mária méhébe fogadta Szent Fiát és ahol az Úr szolgáló leányává vált, ráhagyatkozva Isten igéjére.
Hol imádkozhatnánk lelkesebben és erősebb szívdobogással Szűz Máriához és kérhetnénk a Szentlélek ajándékait, mint itt az Ő otthonában, hol majd kezeinket a ház falaira tapasztva és szemünket, lelkünket a fekete, arannyal és elefántcsonttal díszített Mária szoborra emeljük?!
Kérem Szűz Máriát, vigyázzon ránk, borítson be védelmező palástjával. Védelmezze a szüleinket, a barátainkat, akiket otthon hagytunk. Adjon a holnapi napra nyitott szívet és derűt minden kórustagnak, karnagynak, szervezőnek. (Július 4.)
Reggelünket a bazilikában indítottuk, ahol három kórussal együtt reggeli imádságot tartottunk. Mindenik kórus külön-külön bevonult a názáreti Szent Házba, ahol Szűz Mária előtt tisztelgett és énekelt. Kórusunk mély áhítattal lépdelt a Szent Hajlék irányába. Megrendüléssel léptük át a ház küszöbét. Alig vártam, hogy végre felcsendüljön hangos énekünk. Nagyra nyitott szemekkel és kitágult szívvel hangosan elkezdtük köszöntő énekünket: ,,Angyaloknak Királynéja tiszta szűz, kérdjed a Te Szent Fiadat érettünk. Ékes virágszál hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária könyörögj értünk!” Kegyelemteljes percek voltak. Szemeink csillogtak és szívünk szerint órákon át énekeltünk volna Máriának. Reggeli imánk megkoronázta napunkat, sőt egész ottlétünket. (Július 5.)
Elsőszombat van. Részt vettünk az esti Mária-körmeneten. Végtelen hála volt szívemben, amikor a loretói lelkes nép körmenetét a hat vendégkórus is ünnepi öltözetbe követni kezdte. Legelöl vitték Mária szobrát, amely virágokkal volt feldíszítve. Követték a papok, szerzetesek, a mozgássérültek, majd a loretói nép és a hat kórus. Hangos éneklésbe kezdtünk. Mária-énekek sokasága csendült fel, aztán kezdetét vette a rózsafüzér imádkozása. Minden kórusból kértek a szervezők egy-egy lelkes kórustagot, legyen előimádkozója egy tized rózsafüzérnek, a saját nyelvén. Így hangzott el számomra az eddig valaha hallott legszebb rózsafüzér. Imádkoztak ukránok, lengyelek, oroszok, tajvaniak és magyarok. Számomra külön ajándéka volt a mai napnak az, hogy a mi kórusunkból nem egy ember szerette volna mondani a tizedet, hanem tíz lelkes jelentkező is volt. Így tízen, székelyruhában egymás mellé szorosan kiálltunk a bazilika előtti térre. Sorra csendült fel magyar nyelven: „Üdvözlégy Mária, Üdvözlégy Mária!” Végtelen öröm volt magyarul, hangosan Szűz Máriát köszönteni. Az imádság és éneklés közben, látván a nép haladását és lelkesedését néha-néha úgy éreztem magam, mintha Csíksomlyón lennék. Hála pezsdült fel bennem, mert tudatosult, Isten milyen szülőföldet is szánt nekünk. A Szűzanya lábai közelében ajándékozott meg egy otthonnal, szülőkkel, testvérekkel és egy közösséggel, amellyel most itt lehetünk és hálánkat fejezhetjük ki.
Az elsőszombat a fesztivál gálájával zárult. Külön csoda volt az esti koncert. A körmenet légköre magával ragadott minden jelenlevőt. A lelkesedés és az Isten jelenlétének megtapasztalása – a kórusművek által – mindinkább fokozódott. Az egyházi kórusművek egymásutánja egyre nagyobb és nagyobb ámulatba ejtett. Mindenben Isten nagyságát észleltem. Rácsodálkoztam az emberi énekhangra, annak kifejező erejére. Hálás voltam minden kórusmű megalkotójáért, megtanítójáért. Hálás azért, hogy meghívást kaptunk ide, Loretóba. Hálás voltam Vera nővér, Gabi néni és Anna munkájáért. Hálás minden kórustagnak, hogy mindenféle egyéb program helyett a léleknemesítő muzsikálást választották. (Július 6.)
A mai vasárnap igazán különleges volt. Délelőtt minden kórus szentmisén vett részt a bazilikába. Együtt énekeltük J. N. Kraup C-dúr miséjét. Zúgott a bazilika a hat kórus hangjától. Lehet egy fesztivált ünnepélyesebben zárni, mint szentmisével? Lehet-e alázatosabban megbánni mulasztásainkat, és lelkesebben hálát adni Isten minden jótéteményeiért és gondviseléséért, mint a szentmise megélésében és ünneplésében? A nagy közösségi éneklés és imádkozás felemelő érzéssel töltött el, közelebb repített a jó Istenhez.
Július harmadikán egy kórusfesztiválra indultunk, de valójában egy olyan világba csöppentünk, ahol mindenben felfedezhető volt az Úr kezeinek nyoma. Több volt ez, mint egy egyházzenei fesztivál. Az itt töltött idő, az ezen a helyen kialakult és erősödő kapcsolatok, a találkozások és éneklések egy pár napos imádsággá formálódtak.
A Loretóban töltött napokat a jó Isten jelenlététben éltük meg. Áldás volt a Szűzanya „kötényében” lenni. Ő hordozott és védelmezett minket. Szám sosem ejtette ki ezelőtt ekkora lelkesedéssel: Üdvözlégy Mária! (Július 7.)
