A csütörtök a legszebb nap a világon – mondják a Keskeny utasok. Azok számára legalábbis, akik megtapasztalták Tusványoson az idei Keskeny út sátor második napjának erős üzenetét, számukra már világos az ok.
A Keskeny út ökumenikus sátor második napját, az idei Tusványoson hangolóval kezdte, amely mindenképpen formálta a résztvevőket, a hangulatukat, a napjukat. A hangoló utáni fesztiválos áhítat alkalmával arra figyelmeztetett a tanúságtevő, hogy ne fordítsunk hátat Istennek, mert minden, amit kaptunk az Ő kegyelme és szeretete által való. Legyünk ezért hálásak!
Makkai Péter és társa családias hangulatban, humorosan megjegyezték, hogy számunkra a húsvét sokszor, mint sok minden más is a hétköznapi életben a külsőségekről szól. „Nekünk csak a piros tojás kell, elmegyünk locsolni és olyan jól fel tudunk önteni a garatra”– mondják ők, mi meg szomorúan, összeszorított fogakkal bólogatunk, egyetértünk velük, közben pedig eszünkbe jut a szomszéd, a jó barát, a régi ismerős és szépen megveregetjük a magunk vállát, hogy milyen jó, hogy mi nem vagyunk „olyanok”, pedig még olyanok sem. Legalábbis én. Nekem, nekünk miről szól a húsvét, miről szól az életünk? Nekünk tényleg csak a feltámadás kell, a szenvedés nem?
„Milyen vagány”, hogy Jézus feltámadt, legalább nem kell a szenvedésre gondolni, hiszen az élet habos torta, minden szuper. Mindannyian észrevesszük a másik ember szenvedését, mindig önmagunk elé helyezzük a másik problémáit, mi vagyunk az utolsó helyen, felvállaljuk a mártír szerepét, igaz? Erős kérdések hangzottak el az előadáson és még erősebb rá az őszinte válasz: sokszor nem mi vagyunk az első helyen, sőt, hiszen a 21. századi ember értékrendjében az első három helyen a következők vannak: „én, én és én”. Pedig mennyivel könnyebb volna az életünk, ha lebontanánk azokat a falakat, megtennénk azokat az első lépéseket, észrevennénk a szenvedést is a feltámadás mellett. Hiszen, amikor eltűnik az ékes kapu, eltűnnek a védő falak, akkor tud újjászületni az egyház és akkor megértjük azt is, hogy miért rossz „a templom van az emberért vagy az ember a templomért” kérdés, mert a kettő egymás nélkül nem létezik, egyik a másikért van – hangzott el az előadáson.
A nap legsikeresebb programpontja a Láthatatlan színház volt. Csütörtökön is többen leoldották, saruik mellett a lelkükben cipelt terheket is és a sátor mellett hagyták… a sarukat visszaadtuk :). A zsíros kenyér, üdítő és beszélgetés ezúttal sem maradt el.
A Keskeny Út Fesztiválmisszió Sajtószolgálata
