Szentháromság vasárnapján ünneplik évről-évre a kolozsvári Piarista templom búcsúját, csakhogy a templom különlegessége, a benne folyó pasztorális tevékenység sokszínűsége miatt ez az ünnep mindig sokkal több, sokrétűbb, mint egy „átlagos” templombúcsú.
Az első mozzanat a reggel fél tízkor kezdődő, Veres Stelian által celebrált román nyelvű szentmisén először szentáldozáshoz járuló 15, Homa Ildikó szociális testvér által felkészített gyermek ünnepe volt.
Az ünneplés 11 órakor a nagymisével folytatódott, amelynek „gazdája” Nóda Mózes, aki mellett a szentmisét Kémenes Lóránt plébános, László István segédlelkész mutatta be. Ezen a szentmisén a zenei szolgálatot a Potyó István karnagy vezette Szent Cecília kórus látta el, szónoka pedig Orbán Szabolcs ferences volt, aki homíliáját igyekezett a résztvevők közt jelen levő ötvenegy gyermekhez is igazítani. Számukra e szentmisével indult a Szent Mihály-plébánia hittanos tábora, amelyet idén a kalotaszegi Bogártelkén tartottak, ahová négy hitoktató, egy pap, egy szabadéves kispap és két szülő kísérte a gyermekeket.
Ugyanebben a templomban működik immár 25 éve a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség, amely a végzős egyetemisták köszöntésével és búcsúztatásával kapcsolta egybe az ünnepi alkalmat. Ezúttal Fülöp Szabolcs diakónus, szentelés előtt álló kispap szólt a többnyire kortársaiból álló hallgatósághoz, nem annyira teológiai, mint tapasztalati tényeket sorolva beszédében. A délutáni ünnepi szentmisére Geréd István kántor állította össze a zenei anyagot, és amint Takó István egyetemi lelkész kiemelte, az alkalmi kórus is a közösség volt vagy jelenlegi tagjaiból állt össze, ami miatt külön öröm hallgatni őket, mert jó megtapasztalni, hogy a lelkészség tagjai az egyetemi létből kinőve, ott alaposan feltarisznyálva megtalálják később a helyüket, a szakmai, az otthoni templomi, plébániai közösség alaptagjai lesznek. Végül Takó István minden végzőst áldással indított útjára – egyelőre a záróvizsgák tumultusába, de egyben az önálló útkeresés útjára.
