EVANGÉLIUM
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” (Jn 20,19-23 )
Az észak-amerikai navahó indián törzs híres a szőtteseiről. A navahó asszonyok még manapság is készítenek művészi kivitelezésű szőnyegeket – természetesen aprólékos kézi munkával. Mesélik ezekről az asszonyokról, hogy amikor szőnek, a szőnyeg mintájába szándékosan elrejtenek egy hibát is. Úgy tartják, hogy ezen a szövéshibán keresztül a szellem beleköltözhet a szőnyegbe. Hogy náluk is azért kell-e a szellem egy-egy szőnyegbe, hogy az repülni tudjon, vagy más meggondolások vezérlik őket, nem tudom. Ami viszont ebben a szokásban megragadott, az az, hogy a lélek épp a mintában ejtett hibán át tud beköltözni az anyagba.
Ha belegondolunk, az agyunk egy bonyolult minta. És az eszünk a Lélek munkája ezen a bonyolult mintázatú agyon. Az eszünk arra törekszik, hogy kényelmesen alkalmazható, bejáratott mintákat kövessen. Szereti a megszokott sémákat, szereti ismételni ugyanazokat az érveket, előszeretettel alkalmazza régi megoldásait az új problémákra is. És ezekből mintázatok alakulnak ki benne. Egy idő után mindent a maga mintái szerint akar megoldani, beskatulyázni, rendszerezni. Az ész mintáit előítéleteknek, sémáknak, beidegződéseknek mondhatjuk. De ezek a minták egész gondolkodásrendszereket is kitehetnek.
A Lélek ott kezd el működni, ahol hiba kerül a rendszerbe. Ahol a minta nem követi a megszokott vonalvezetést. Ahol a beidegződések, előítéletek nem kezdenek működni. A Lélek nem tud mit kezdeni az előírásokkal, a megkövesedett gondolkodásmóddal. A Lélek olyan, mint a kisgyerek: pajkos, új dolgokat próbál ki, furcsán viselkedik.
A kereszténység születésénél épp ez a meglepő és vicces Lélek munkálkodott. Messze nem úgy jött létre a keresztény közösség, hogy méltóságteljes, komoly emberek körbeültek egy kerekasztalt, és napirendi pontok szerint eldöntötték, milyen is legyen az új vallás mint minden kor és minden nép számára kötelező alkotmány. A kereszténység egy mintahiba mentén jön létre. Akik a beidegződéseik szerint attól félnek, hogy a zsidók majd őket is kivégzik, egyszer csak bátorságot kapnak, a vonalkódokból előretörőkké lesznek, a bizonytalanokból Lelkes tanúkká, és tele tűzzel hirdetik, mondják mindazt, ami a szívükben van. Akik hallották az első beszédeket, azt mondták: ezek részegek.
A kereszténységben igazán nagyot a mintahibás emberek alkottak. Szent Pál nagyon is jól tudta, hogy szembe kell nézzen az ilyen és ehhez hasonló vádakkal. Egyértelműen kijelenti a korinthusi híveknek: a kereszt tanítása oktalanság. Ez az oktalanság – a kereszténység mintahibája. A kivégzés eszköze – egyszer csak a megváltás eszközévé válik.
Amikor Szent Pál a kereszt oktalanságáról beszél, a görög moría szót használja. Ez nem egyszerűen bolondságot, a gondolkodás hiányát jelenti (mint pl. az aphronésis), hanem egy olyan rejtett bölcsességet, amelyet a mintázott agy képtelen fölfedezni. A beidegződések számára a kereszténység oktalanság. De a Lélek képes ezeket a beidegződéseket felbontani, és kimutatni az oktalanságban rejlő mély bölcsességet.
A történelem és jelenünk arra tanít, hogy a kereszt oktalanságát ma is hasonló módszerekkel próbálják elrejteni. Elég csak arra gondolnunk, hogy a kommunizmusban a hívőket nagyon hamar bolondnak mondták, majd bezárták. Elég csak arra gondolni, hogy ma is a lejárató műveletek a moria-t, a Lélek bölcsességét milyen könnyen tudja karaktergyilkosságra használni. De az a vigasztaló mindebben, hogy a kereszt oktalansága ma is jelen van az egyházban. A Lélek ma is beférkőzik a rendszerünkbe egy-egy mintahibán keresztül.
László István kolozsvári segédlelkész
Megjelent a Vasárnap június 9-ei számában.
