Már csak az utolsó méterek vannak hátra, és ezt a szervezők erőtartalékai is érzik. Fáradt vagy, papbácsi?
Nem. Most nagy öröm van bennem! Visszagondolva, nagyon szép volt csapatban dolgozni, együtt álmodni, gondolkodni, együtt látni. Ezelőtt két órával megérkezett az utolsó csomag, minden kellék együtt van, ami az első felvonáshoz szükséges. Előkészültünk, és ez most tényleg nagy öröm, óriási hálával tudtam betérni a templomba, hálát adni és új erőt kérni az elkövetkezőkhöz. Reméljük, hogy nekilendülve most már szépen levezetjük.
Útravalóul mit üzensz a Csíksomlyó felé induló zarándokoknak, innen a kegytemplom tövéből?
Készítsék nagy-nagy örömre a szívüket! Legyenek bátrak befogadni mindazt, amit jelent ez a nagy találkozás. Én hiszem, hogy itt az Isten meg fog érinteni minket. És én várok egy fajta bizonyosságot is, annak a bizonyosságát, hogy az a sok-sok fanyalgó, aki megpróbált az elmúlt hetekben csak negatív módon beszélni mindenről, aki nem látja azt, hogy a találkozás az szentség, az az Istennel való egyesülés lehetőségét hordozza, azt kívánom, hogy a mi örömünk adja meg nekik a lelkek békéjét, hogy ne a savanyú szőlő ízével maradjanak, látva a mi örömünket és ünnepünket. Ezt számukra szívből kívánom, nekünk pedig nagy lelket, nagy szívet, hogy egymás szemébe nézve az öröm sokszorozódjék bennünk.
JAJ CSAK ÉPPE NE ESSEN!