A tanulmányi időszak utolsó napján, május 24-én búcsúztak, szimbolikusan „kicsengettek” a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet diakónusai.
Többéves hagyománya az intézetnek, hogy a papszentelés előtt álló diakónusok, tanulmányi éveiket zárva elbúcsúznak az alma matertől, tanároktól és kispapoktól, valamint mindazoktól, akik hét éven át háttérből, szolgálva végezték mindennapi feladataikat, hogy a papságra készülők számára valóban otthon legyen a szeminárium.
Az ötödévesek részéről Kalányos Ottó köszöntötte a diakónusokat. Hangsúlyozta, az ünnep a visszatekintésről és az előrehaladásról szól, felelevenítve számukra az elmúlt éveket, amelyekben egyaránt voltak kihívások és szép pillanatok. Három tulajdonságot akart megerősíteni bennük: az emberséget, közvetlenséget és az imával átszőtt életet, amelyek minden pap számára elengedhetetlenek, hogy Istent és az ő népét szolgálva teljes szívvel tudják teljesíteni hivatásukból fakadó feladataikat.
„Gondolj vissza mindig, honnan indultál / És hivatásod célja otthonra talál” – zárta gondolatait Kalányos Ottó kispap. Fülöp Szabolcs diakónus a köszönet és hála megfogalmazása mellett az elmúlt évekre, a közösségben megélt tapasztalatokra reflektált. „A gyémántot gyémánttal, az embert emberrel csiszolják” mondást idézve megfogalmazta, hogy a szemináriumi évek egyaránt hordoztak felejthetetlen pillanatokat és elmulasztott lehetőségeket is számukra. Anselm Grün lelkiségi írót idézve a kimondott szavak súlyára hívta fel a közösség figyelmét.
„A szavak megbéníthatnak vagy megszabadíthatnak, megtörhetnek vagy felegyenesíthetnek, kedvünket szeghetik vagy felbátoríthatnak, sebezhetnek vagy gyógyíthatnak, ölhetnek vagy megeleveníthetnek” – fogalmazta meg gondolatait, majd egy tanmesét idézve zárta búcsúzó szavait, hangsúlyozva, hogy „az egységben erő és élet van”.
A köszöntők és a szeminárium scholájának éneke után a búcsúzó diakónusok meghúzták a szeminárium csengőjét, ezzel szimbolikusan lezárva tanulmányi éveiket. Bár „kicsengettek”, számukra még hátravannak az utolsó vizsgák, illetve a papképzés a szenteléssel zárul. Bereczki Attila és Fülöp Szabolcs diakónusokat Jakubinyi György érsek június 29-én szenteli pappá a gyulafehérvári székesegyházban.
Bőjte Csongor
