A csíksomlyói pápai szentmise napján, június 1-jén 6 órától a Nyeregben találkozásra hangoló fogadja majd az érkező zarándokokat. A körülbelül három órás lelki programot a különböző lelkiségekhez tartozó papok, szerzetesek és világiak fogják vezetni. A jezsuiták egyik képviselője Sajgó Szabolcs atya lesz, akit Ferenc pápa látogatásáról kérdeztünk.
Szabolcs atya, hogyan gondol a csíksomlyói pápalátogatásra, milyen lehetőségeket lát ebben az eseményben?
Ez egy hatalmas esemény. Önmagában az a tény, hogy a római katolikus egyház vezetője elmegy Csíksomlyóra igen jelentős dolog. Sosem volt még ilyen a történelemben, és nem tudhatjuk, lesz-e, mikor lesz. Ez tényleg egy történelmi pillanat, ennek minden lehetőségével. Sok minden adott ahhoz, hogy tudatosodjon nem csak a pápában, hanem a pápát figyelő világsajtóban is Erdély gyönyörű története, a román testvérekkel való együttlét, hogy ez mit jelent a magyarságnak, hogy a katolikus egyház hogyan is van jelen Romániában. Nagyon-nagyon fontos a megfelelő előkészítés és legalább annyira az utólagos reflexió.
Ezekben a napokban még nagyobb aktualitása van a rendszeresebb, jól célzott információk, sajtóanyagok közlésének a világsajtó felé arról, milyenek a magyarok, hogy élik meg ezt az ünnepet. Itt nem lehet nem beszélni arról, hogy épp egy jezsuita hetilapban az America magazinban, New Yorkban közölt valaki egy cikket a közelmúltban, ami óriási port vert fel. A magyar jezsuita provincia is kiadott magyarul egy állásfoglalást, illetve egy reflexiót, és angolul is megteszi ezt, egyrészt az America kiadónak, másrészt a provinciának, amely a kiadó mellett áll, hogy azért vigyázni kell, óvatosabban fogalmazni. Ez, úgy érzem, egy nagyon jól megfontolt, építő, visszafogott, evangéliumi reflexió. A cikk egy mélységesen vallási és hitbeli eseményt politikai eseményekhez használ fel. Ez is olyan szomorú volt ebben a cikkben, hogy mintha programozni akarnák a pápát, mintha ők mindenkinél, még a pápánál is jobban tudnák, és meg is mondják neki, hogy mit csináljon, ha Csíksomlyóra megy. Van egy nagy pökhendi és provokatív hangvétele ennek a cikknek. Nem jezsuita írta, de ezzel nem bújhat ki a szerkesztőség a felelősség alól, hisz egy jezsuita újság nem teheti meg, hogy olyan írást közöl az írói szabadság alapján, ami nem állja meg helyét, ami nem értékes, ami nem előre visz, ami nem segít. Ne akarja senki politikai okokra kihasználni azt, ami nem politikai szempont, sem előzetesen, sem ott, sem utólagosan. Ahogy közeledik az esemény, úgy egyre inkább odafigyelnek az emberek, és egyre nagyobb esélye van annak, hogy komolyan elolvassák a sajtóban megjelenő írásokat. És közvetlenül az esemény után is érdemes megint csak fontos dolgokat, különböző nyelveken a világsajtó felé tárni, mert olyankor sokkal nagyobb még az érdeklődés, mint amikor az esemény után már eltelt jó néhány nap.
Tehát a reflexió legalább olyan fontos lesz, mint a felkészülés?
Igen. Ha megnézzük a pápalátogatásokat, tudjuk, hogy mi a pszichológiája, hogyan működik. Most is olvashatjuk, hogy amikor a pápa Magyarországon járt, mit mondott a tudósoknak, mit mondott a fiataloknak, mit mondott a szerzeteseknek, stb. Viszont csak akiket nagyon éltet az érdeklődés, azok fordulnak már ezek felé az írások felé, azokra hat. Mindig van egy szűk réteg, akit később is érint, de hogyha nagyobb nyilvánosságot szeretnénk elérni, akkor a reflexiót minél előbb meg kell írni, és olyan reflexiót hozni, ami megállja a helyét. Ilyeneket minél előbb érdemes közölni, mert ahogy távolodunk az eseménytől, úgy hatványozottan csökken az érdeklődés. Annyi minden történik a világban, azonnal elvonja valami más a figyelmet.
Bár a gyulafehérvári főegyházmegye a főszervező, azért ez mind a négy magyar katolikus egyházmegye és az egész Kárpát-medence katolikusainak a nagy eseménye. Milyen valóságos gyümölcsei lehetnek ennek a találkozásnak?
Nagy az ökumenikus érdeklődés is. Tudjuk, hogy Ferenc pápának a katolikus egyházon kívül, sőt a kereszténységen kívül is nagy a tábora. Gyakorlatilag ez az az esemény, ami összehozhat katolikusokat és nem katolikusokat, keleti és nyugati egyházat, ugyanakkor a román–magyar kapcsolatnak a lehetőségei is benne vannak: tisztítani, megerősíteni, jó alapokra tenni.
És ott van az az alapvető dolog is, hogy itt a Kárpát-medencében hozzánk jön, ebből a szempontból mindenkinek valamiféleképpen öröm az, hogy meglátogat minket és fordítva is, hogy épp minket látogat meg valaki, aki nem akárki. Mindegy, hogy hívő vagy nem hívő az ember, mert mindannyiunkban megerősítheti azt a normális belső érzésvilágot, az egészséges és nagyon pozitív lokálpatriotizmust, azt, ami meg tud tartani társadalmakat és népeket, és persze azt is megerősítheti, hogy összetartozunk. Mert a különbözőségek nem nőhetnek az összetartozásnál fontosabbá. És azt gondolom, hogy ezt az egységet is nagyon tudja segíteni a pápalátogatás. Fontos, hogy önmagunkban és a sajtó révén is ezeket a pozitív erőket és szempontokat hangsúlyozzuk, és nem pedig a sérelmeket, hisz ilyen nagy eseményen biztos, hogy sok sérelem is történik. Ha nagy a fény, nagy az árnyék is. Fontos ezeket valahogy elfogadni, és nem hagyni, hogy lenyúlják annak a lehetőségét és értékét, amit a pápalátogatás jelent.
Személyesen hogyan készül Csíksomlyóra?
Többen megyünk együtt jezsuiták, és én egy kicsit hamarabb indulok, mert június 1-én reggel lesz egy felkészítő, hangoló gyülekezés a Nyeregben. Ott a szabadban reggel 6 órától Mária-köszöntő, reggeli dicséret, majd a különböző lelkiségek részéről néhány elmélkedés és ima. A karizmatikus lelkiség részéről megtérési téma, fél 8-tól a Fokoláre lelkiség részvételével az egység témájában előadás, tanúságtétel, azt követően egy félóra a jezsuita lelkiség részéről. Minket kértek fel, Kis Ferenccel együtt vezetjük majd az elmélkedést, a jezsuita lelkiség kincseiből. Utána következik a Házas Hétvége mozgalom az elköteleződésről, reggel 9-kor pedig a fiatalok órája kezdődik. Tehát, én egy kicsit hamarabb megyek, és nekem ezt is jelenti a pápalátogatás: szolgálatra is készülök, hogy ilyen módon is hozzá tudjak járulni az eseményhez.
