Mások sajnálatából nem kér, humorérzékével, csillogó kék szemeivel ő önt erőt azokba, akiknek láthatóan semmi bajuk sem kellene, hogy legyen. A gyergyóditrói Vencsel Katika kötetbe gyűjtötte élete néhány történetét, ezt mutatták be a Belső iránytű legutóbbi rendezvényén.
„Szépnek látom a világot, és örvendek minden apróságnak” – vallja egy parányi termetű hölgy, aki testi fogyatékossága révén több mindenben korlátozott, mégsem adja át magát a kesergésnek. A gyergyószentmiklósi Szent István plébánia a negyedik helyszín volt, ahol a nagyközönség megismerhette a Sosem növök fel című kötetet. A szerzőt elkísérte a község polgármestere, Puskás Elemér, a gyermekkori barát, Bajkó Csilla mentálhigiénés szakember, a kötet szerkesztője, Nagyálmos Ildikó újságíró, valamint Böszörményi Zoltán, a könyvkiadó vezetője. A felsorolásból nem hiányozhat Katika testvére és sógora, hiszen miután szüleik meghaltak, együtt élnek a testvérek, Edit a szervezés terén tökéletesítette magát, férjének feladata pedig, többek között karon ülő gyerekként hozni-vinni sógorasszonyát, és nevetni nagyokat különös humorán.
Nem adom fel, mondja, írja, üzeni életvezetési tanácsként, varázsgondolatként Vencsel Katika, aki csonttörés idején unaloműzőként fogadta el barátnője javaslatát, hogy kezdje el megírni életét. Egyszer kézzel, aztán a számítógéppel viaskodva született meg a kötetre való sztori, amelyből kiderül, Katika élete nem hétköznapi, ahol ő megfordul kis motorján vagy éppen korcsolyán, ott szem ritkán marad szárazon. Nem kendőzi a valóságot, kötetének szerkesztője ezért is tartja úgy, hogy a könyv egy bátor lány naplója.
Amit Katika kitalál, azt véghez is viszi. Gondolták volna például, hogy tetoválószalonban is megfordult már? Akkora volt az öröme, amikor születésnapjára készen lett a kötet, hogy felhasználta a családtagoktól kapott, régen áhított utalványt. Így a negyvenhárom éves nő alkarján is könyv van, nyitott könyv, akár az élete.
Aki borúsan látja a világot, kérjen tanácsot Katikától – ajánlotta Nagyálmos Ildikó, Bajkó Csilla a harmincéves barátság ápolója pedig azt üzeni a könyvet megvásárlóknak: amikor nincs előre, nincs tovább, ebbe a kiadványba akkor kell beleolvasni.
„Ebben a nagyvilágban én egy parányi ember vagyok, de van ennek előnye: kicsi helyen is elférek. Higgyék el, engem a hitem vitt mindig előre” – fogalmaz Vencsel Katika, akinek megtetszett az írás, fontolgatja további történetek megosztását is, hogy legyen, amiből erőt meríteni annak, aki kevesebb okkal mint ő, de gyakrabban elcsügged.
Balázs Katalin
