Prokop Péter katolikus pap és festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából Prokop 100 címmel nyitott kiállítást a Nagyvárad Római Katolikus Egyházmegye és a városi múzeum május 6-án.
A nagyváradi vár B épületének II. emeletén, a 16-os teremben különleges alkotásokat tekinthetnek meg most a helyiek és az arra járók: a kalocsai származású Prokop Péter katolikus pap és festőművész életének utolsó részében, a kilencvenes években adományozott – közel tízezer művet számláló életalkotásából – egy 60 festményből álló gyűjteményt a nagyváradi egyházmegyének, amelynek akkori megyéspüspöke Tempfli József volt. Ezekből a festményekből készült válogatás képezi a kiállítás tárgyát – számol be az eseményről a nagyváradi egyházmegye hírportálja.
A fényt előhozni
Az egyházmegye kulturális tevékenységéért felelős munkatársak olyan gerincet próbáltak adni a tárlatnak, amely átöleli az üdvösségtörténetet, amelyben gyakran találni Szűzanya-ábrázolásokat, de tagadó Pétereket is vagy akár Krisztus Pantokrátort, egy nem mindig egységes színvilágban, egy szinkretikus vonalviteli stílusban, amint arra Imre Zoltán, a házigazda-múzeum kulturális igazgatója mutatott rá. Imre szerint Modigliani hosszúnyakú múzsái inspirálták Prokop Pétert, amit ő a Szűzanya-Madonna ábrázolásaira alkalmazott, míg a Krisztus-ábrázolásokban Picasso vonalvezetését vélte fellelni. Úgy fogalmazott, hogy ez egy univerzális kiállítás, amelyben jelen van a nemzetközi művészettörténet egy része, amellyel Prokop római munkássága idején találkozott.
A kiállítást Böcskei László megyéspüspök nyitotta meg. Az egyházfő a festészet és a fényképezés latin nyelvű műszóval való elnevezése között keresett párhuzamot. Mivel egy római korban nem létező tevékenységről van szó, a modern korszak latinistái lucepingere kifejezést alkalmazták a fotózásra, amely nem jelent mást, mint fénnyel festeni. Az egyházmegye elöljárója szerint ezt tette Prokop Péter is, amikor a dolgok legmélyét szerette volna megragadni, intimitásukba behatolni. Papként is ez volt a művész fő célkitűzése, „hiszen mi más lenne a pap hivatása, ha nem a fényt előhozni, a fénnyel dolgozni, és a dolgok legmélyét megragadni” – fogalmazott a főpásztor.
Bibliai ihletettség itáliai színekben
Száz éve, 1919. január 6-án született a színek és a fény szerelmese, az a modernizmusból és mély istenhitből összegyúrt különös festőművész, aki hosszú és tartalmas élete során megalkotott tízezernyi festményén kísérletezve kereste az e világi és a földöntúli szépet. Prokop Péter pap, festő, író, aki 1956-tól csaknem 45 éven át Rómában teljesítette ki művészi énjét, csupán élete alkonyán, 1999-ben költözött vissza végleg Budapestre, hogy az európai elismertség után a szülőföldje színeit még utoljára magába szippantsa.
A kalocsai szabómester ötödik vékonydongájú gyermekének rajztehetségét gimnazistaként fedezték fel, de majd csak esztendők múlva bontakoztatta ki, hiszen középiskolai tanulmányait már a kalocsai egyházmegye szeminaristájaként fejezte be, majd 1942-ben papi pályára lépett. Teológiai tanára, Belon Gellért ösztönzésére 1945-től három évig pallérozta tehetségét a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, de tanulmányait csak ‘56 után, a római Accademia di Belle Artin fejezte be. Itália színei örökre a festőművész palettájára égtek. Bibliai ihletettségű témáit a modernizmus eszközeivel új perspektívába helyezte, ahogyan azt legkedvesebb mesterétől, a kor- és sok szempontból sorstárs Aba-Novák Vilmostól, vagy Paul Kleetől és Pablo Picassótól tanulta.
„Róma, ez a váratlan világ átváltoztatott! Teljesen kibillentett kocsivágányomból. E nélkül értelmetlen maradt volna minden otthoni próbálkozásom. Nem a római mesterdiploma, hanem a légkör! Az élet az utcán a Nap fényével (…) Rómában legfőképp fölfedeztem a fényt, és föllobbant színeim átalakultak és megérlelődtek” – vallotta a festőművész. A 37 Prokop-alkotást felölelő tárlat a következő időszakban is látogatható lesz a Nagyváradi Várban.
