„A csalódások, a fájdalmak mélyebb nyomokat hagynak, mint az öröm, de rajtunk múlik, mit engedünk érvényre jutni” – hangzott el a lelki kísérésre épülő hétvégén, Nagyszokondon.
A szatmári egyházmegye Püspökség világiak irodája szervezett továbbképzést a lelki kíséréssel kapcsolatban május 3-5 között. Az öt éve megkezdett előadás-sorozat idei alkalmain az egymásra figyelés mélységeit igyekeztek feltárni, így beszéltek a vigasztalanság és vigasz jelenségeiről, illetve azok jellemzőiről. A témát Irene Luster Haggeney vezette fel: Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvéből, misztikusok írásaiból jól ismert fogalmak ezek. A németországi nővér elmondta, az ember hajlamos figyelmen kívül hagyni a vigasz állapotát. De hogyan ismerhetjük fel a vigaszt, a vigasztalót a saját életünkben? Az embert élete során számos negatív élmény éri, tragédiák, csalódások, fájdalmak. Ezek nagyon erős hatások, amelyek erősen rögzülnek. A pozitív történések, a vigasz fölött azonban az ember hajlamos gyorsan tovább- vagy eltekinteni.
A továbbképzés során a jelenlevők azokat a módszereket gyakorolták, amelyek segíthetik őket a lelki kísérésben, hogy társaikat a vigaszra, a kiengesztelődésre vezessék. Mindenki maga is befolyásolhatja ugyanis, mi érvényesül inkább az életében: a fájdalom vagy a vigasz. A programon részt vett személyek többnyire lelkiségi csoportok tagjai és részt vesznek a szeretetszolgálatban, betegápolásban vagy -látogatásban.
„Többre van szükség a bátorításnál, a másik mellett kell állni, vele együtt haladni ahhoz, hogy megvalósulhasson a lelki kísérés” – hangzott el. A hétvége során Jézus anyja, Mária személyét figyelték különböző szentírási részek tükrében, illetve a vigasz és a vigasztalanság vonatkozásában, de voltak egyéni és csoportos imaidők, illetve beszélgetésekben gyakorolták a megismert módszereket.
