Krisztus feltámadásának ünnepén jogosan fogalmazódnak meg bennünk a következő kérdések: Mit ért a mai ember húsvét ünnepéből, mit fogad el húsvét üzenetéből, mennyire közelíti meg a mi húsvétunk Jézus örök húsvétját, amely a halálon aratott győzelem útján, a bűn sötétségéből az élet világosságára vezeti az Őt követőket? Jogosak ezek a kérdések, hiszen folyton azt tapasztaljuk, hogy egy önmagára összpontosító világban élünk, ahol egyre több a magára maradt és elszigetelődött, az öröm nélküli és reménytelenségtől szomorú ember.
Húsvét megünneplésével a hívő ember azt akarja kifejezni, hogy egészen másként gondolkodik és látja a világot. Az üres sír tapasztalatának élményével a hívő ember az igazi húsvétról beszél, egy olyan történetről, amely nem a bezárkózottságról és a szűkkörű intimitásról szól. Egy olyan történetről, amely nem egy befejezett és lezárt esemény. Húsvét ünnepe arról szól, hogy elindulok és elmondom mindenkinek az örömhírt, miszerint Jézus, a mi Megváltónk él! Három napig a mi bűneink miatt a sír foglya volt, de újból él, mert nincs olyan sírkő a világon, amely el tudná zárni az emberek elől Isten szerető jóságát és szabadító akaratát.
A világ elé állni a húsvéti történettel azt jelenti, hogy egy önmagában egyszerű, de szokatlan eseménynek vagyunk a hirdetői. A sír, ahová Jézust temették, nyitott és üres. Egyesek arról beszélnek, hogy akit eltemettek, már nem halott, hanem él. A történet abban éri el csúcspontját, hogy azok, akik találkoznak vele, felismerik Őt, és másokat is a felismerés útjára vezetnek. Szavukkal és kisugárzásukkal másokat is meg tudnak győzni arról, hogy Ő valóban él. Ez a hívő ember igazi húsvétja, a hívő ember húsvéti küldetése: egy szokatlan történés élményéből kiindulva meggyőző tanúságtétellel hirdetni a világnak az igazságot, amely az Istentől jön és az életről szól.
A világ elé állni a húsvéti történettel egy másik tapasztalat felvállalását is jelenti. Az önmagára összpontosító világban, közvetlen környezetünkben is sokan nem tudják mit kezdjenek a húsvéttal. Egy felmérést végeztek, és megkérdezték az embereket, mit ünnepelnek húsvétkor? Az eredmény elszomorító volt, mert, az ünneplés külső megnyilvánulásain túl kevesen tudták megfogalmazni azt, hogy húsvét az élet győzelméről és az élet értékéről szól. Jézus, akit keresztre feszítettek, aki meghalt és akit eltemettek, harmadnapra feltámadt a halálból és találkozott övéivel. Ez a mondat hitvallásunk központi témáját foglalja magába, amelyre egész életünket és tanúságtételünket építhetjük. Ez a teljes igazság, amelyet nem csak az ünnepen, hanem minden nap életalakító erőként hordozunk magunkban. Megerősödni ebben a meggyőződésben – ez a húsvéti ember fő tulajdonsága. Másokat is elvezetni az ilyen hithez – ez a húsvéti ember küldetése!
Húsvét ünnepe arról is szól, hogy az öröm és a remény üzenetét visszük az emberekhez. Az ünnep evangéliuma is ezt sugallja, miközben arra ösztönöz, hogy a kereső ember belső nyugtalanságával, és a befogadásra vezető hit erejében mi is folytassuk utunkat a húsvéti történetben. „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz” (Jn 20, 1). Bennünk is sokszor ott van a vágy, hogy közel kerüljünk a fényhez, ami elvezet életünk igazi céljához. Ne tétovázzunk, hanem idejében induljunk, és lépjünk ki életünk sötétségeiből! Oldjuk el az életünket bénító kötelékeket, és engedjük, hogy Isten minket is meglepjen jelenlétével. A keresztény ember bátor vállalkozó kell legyen, mert a megújulás lehetősége mindig ott kezdődik, ahol éppen vagy. Az élet megújulása nálad kezdődik!
„Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.” Közben odaért Péter is. (Jn 20, 3-6) Az érkezési sorrend nem a teljesítményről szól. Inkább arról, hogy Isten senkit sem zár el az igazság megismerésének lehetőségétől. Utat nyit számunkra akkor is, amikor a feléje való haladásunkban önmagunk alkotta korlátokba ütközünk, és nem fárad bele a türelmes várakozásba sem, amikor határozatlanságunk és lassúságunk miatt mintha egy helyben toporgunk.
„Látta mindezt és hitt (Jn 20, 9)” – olvassuk tovább a tanítványról, aki nem tért ki az Istentől kezdeményezett tapasztalatok elől. Teret engedett Istennek, és élete átalakult. Nem egy bénító és külső hatás nyomása nehezedett rá, hanem a belső szabadság és öröm, amely egy találkozásból és az Isten csodálatos világának élményéből ered és alakítja újjá az életét. A hit nem üres fogalom. A hit magával hozza a cselekvést és a változást! A hit egy életprogram!
Húsvét ünnepe arról szól, hogy elindulok és elmondom mindenkinek az örömhírt, miszerint Jézus, a mi Megváltónk él! A hit öröme késztessen bennünket arra, hogy megosztva egymással Isten ajándékát, húsvéti életünk meghívás legyen sokak számára az igazság megismerésére. Mert „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”(Jn 3, 16).
